Hogyan békítsem ki teljesen? Mit gondoltok ki a hibás? Mit tennétek? Elég hosszú lett a magyarázat.

10 hónapja szakítottunk. Azóta 1x hívtam fel, mert azt hittem ő zaklat névtelenül. 10 hónap alatt sosem beszéltünk azon egy híváson kívül. Nekem elég hamar lett utána valakim, akiről ő tudott is facebook által. De nagyon hamar szétmentünk, mert az ital fontosabb volt nála mindennél. Exem nem tudta, hogy szétmentünk, csak annyit látott, hogy nincsenek fent közös képek. Igazából menekültek a fájdalom elől, azért voltam egy rövid ideig mással. Mostmár tudom, hogy nem ez lett volna a megoldás. Szóval, akiről igazából szó van, vele nem volt túl szép a szakítás. Én szakítottam, mert úgy viselkedett, ahogy nekem nem fért bele. Milliószor mondtam neki, de nem volt változás. Szóval 10 hónap után tegnap ráírtam facebookon, hogy hogy van stb beszélhetnénk e. Azt mondta bármikor. Megbeszéltük a mai napot. Találkoztunk is. Jól elvoltunk. Kedves volt, aranyos volt végig. Kapcsolatunk alatt eléggé antiszoc voltam, féltem saját magamtól is. Ő próbált mindig belevinni jó dolgokba, de én minden időt csak kettesben akartam tölteni vele. Nagyon csúnyán viselkedtem, hisztiztem, duzzogtam. Szégyellem magam, pedig már akkoris felnőtt voltam. Igazából 11 éve ismerjük egymást, és mindigis lelkitársak és barátok voltunk. A kapcsolatot elcsesztem a viselkedésemmel. Ő se volt szent, minden hétvégén ivott a haverokkal, és füvezett. Na nekem ez nem fért bele, emiatt mondtam ki, hogy legyen vége, mert nekem egy füves pár nem kell. Egyszerűen képtelen voltam elviselni. Nem viselkedett máshogy tőle, de iszonyatosan féltettem. Meg a bolond haverjai a nagy füvesek állandóan csalogatták. Mindig vinni akart, de mondtam, hogy biztos nem megyek 15 drogos pasival valahova. Volt idő a kapcsolatunkban, amikor abbahagyta. Amikor csak én számítottam, és tiszta volt mindig. De egy komoly veszekedés után mindig tudta hova kell menni, ahol "jó" neki. Ezeket ma is átbeszéltük, belátja, hogy ő is hibás volt, és én is. Hozzátette, hogy hiányzik neki a társaságom, és jó lenne azért beszélni, és hogy legalább a baráti szintet hozzuk vissza, amit 9 évekig ápoltunk. Összesen 9 hónapot voltunk együtt. Tudom nem sok, de 11 év alatt jobban ismerem, mint a tenyeremet. Hiányzik. És ma jöttem igazán rá, hogy tényleg hiányzik. Mikor ott ültem mellette, de már nem tudtam megölelni, nem adhattam puszit, úgy mint pár hónapja még igen. Én mondtam neki ezerszer, hogy 3 szabályom van, és nem adok az alá egy kapcsolatban. 1 hűség 2 szeretet, tisztelet 3 józan élet drog, és alkohol mentes. Nyilván néha az ember ihat, de nem minden pénteken szombaton, és vasárnap. Ő amúgy az első perctől, hogy megismert szerelmes is volt belém. Nekem akkor egy 5 éves parkapcsolatom volt, így sosem kacsintgattam felé más szemmel.

Lényeg a lényeg, hogy sokat hibáztunk, ő is, én is. De én szeretném helyrehozni. Szeretném, ha szeretne annyira, hogy befejezze ezt a drogos ügyet, mert barátként is nehezen viselem el tőle. Én sosem éltem ilyen szerekkel, maximum alkohollal, de azt is ritkán ittam.

9 hónapig azt éreztem, amíg mellette voltam, hogy nem szeret annyira, hogy abbahagyja. Viszont mielőtt összejöttünk napi szinten szívta. Amikor velem volt, akkor vagy hétvégén csak, vagy leállt, vagy mérgébe.

Nem tudom elfogadni így. De egy iszonyatosan aranyos kedves lelkiismeretes férfi.

És tudom, mert kihúztam anno belőle, hogy csak a haverjai miatt csinálja, mert ciki lenne, ha kilógna a sorból.

Szerintem én a nyafogásommal hisztieimmel kevesebb gondot okoztam, mint ő. Mégis azt mondja szeret, de fogadjam el, hogy ezt csinálja, és fogadjam el, hogy szeret a haverjaival a laptopon játszani mindennap.

Furcsán érzem magam, hogy még én akarom kibékíteni, de esküszöm egy áldott jó ember. Sosem hagyott ott a sz.rban!

Van itt megoldás? Bolond vagyok, vagy ő a hülye?

26 évesek vagyunk mindketten.