Össze tudnál jönni olyan sráccal akinek listát kell vezetnie a dolgairól és az életének bizonyos részeiről?

Figyelj, ha úgy érzed, hogy "szenvedsz" miatta, akkor szerintem nem ártana kivizsgálni. Én inkább kényszerbetegségre(OCD) gondolnék, nem pedig konkrét szervi(agyi) elváltozásra, de ezt senki nem tudja így látatlanban, és ha egész életedben ez volt, és nem úgy tűnik jelenleg, hogy elmúlna, akkor egyszer az életben belefér, hogy megszervezd a szükséges vizsgálatokat, ha ezáltal javulhatna az életminőséged.

A kérdés meg az volt, hogy össze tudnék-e jönni egy ilyen emberrel... Igen. Nekem is (és rengeteg más embernek) vannak kisebb-nagyobb mentális (vagy egyéb) gondjai (betegségei), nem gondolnám, hogy ettől még nem lehetsz szerethető, odaadó egy kapcsolatban. Persze valakit idegesít, van, akinek esetleg nem fér bele, de azt ne gondold, hogy ez egy teljes kizáró ok mindenkinél. Szerintem sok mindenki el tudná fogadni.

Szia! 30-as vagyok. Ez esetben,hogy problémának/szenvedésnek éled meg,így valóban csiszolandó az ügy.

Egyébként volt már olyan,hogy valaha is elfelejtetted bezárni az ajtót? Vagy mindig ott a pipa amikor elbizonytalanodsz és megnézed?

Csiszolás: Nem pártolom a gyógyszerezést (persze erről majd döntsön egy jó orvos). Inkább abban kéne erősödnöd,hogy elfogadd,megszeresd önmagad,az esendőségeiddel együtt. Büszke lehetnél arra,ahogyan kézben tudod tartani ezt a helyzetet! Pszichológus segítségét javaslom. Akkor szépen lassan a pánik se jönne már elő és simán együtt tudnál ezzel élni. Ezáltal egy pár is.

Szerintem is obszesszív-kompulzív zavarról van szó az esetedben.

„Az obszesszív-kompulzív zavar (más néven: kényszerbetegség; angolul: obsessive-compulsive disorder, OCD) pszichiátriai rendellenesség; olyan elmeállapot, amelyben újra és újra jelentkező kellemetlen képzetek vagy gondolatok (kényszergondolatok) mellett állandóan újra jelentkező késztetések vagy cselekedetek (kényszercselekedetek) vannak jelen. Meghatározó jelentőségű, hogy ezek a gondolatok a beteg számára is idegenek, riasztóak, fenyegetőek, a cselekedetek pedig értelmetlenek, de a szorongás csökkentése érdekében muszáj folytatnia azokat.

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oltására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van gondolatai és cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal.

A betegség gyakran okoz pániktüneteket, depressziót, szorongást. Pontos oka nem ismert, de hátterében neurotranszmitterek csökkent szintjét, elnyomott traumaélményeket, vagy akár eltanult viselkedési mintát feltételeznek.”

A saját életminőséged javításának érdekében kellene felkeresned egy szakembert, hogy segítsen neked pszichoterápia keretein belül csökkenteni a szorongásodat, a kényszerképzeteidet. Nem azért írom, mert bántani akarlak. Ismertem hasonló embert, csakhogy nála ez már olyan szinten volt, hogy nem lehetett elindulni vele sehová sem, hogy előtte ne kellett volna ellenőriznie többször, hogy zárva vannak-e az ablakok, ki van-e húzva a vasaló, el van-e zárva a gáztűzhely, be van-e csukva a hűtő ajtaja, indulás előtt pedig többször meg kellett másnak is néznie, hogy bezárta-e az ajtót. Szóval a saját életét nehezítette. El tudnám viselni, mert eléggé toleráns személy vagyok, de ettől függetlenül még rossz látni, ha valakit szeretsz, hogy mennyire szorong valami miatt, amit valójában lehetne kezelni, javítani rajta.

Nem.

Összeköltözés után egy hét alatt z agyamra menne ezzel a mániákus ellnőrizgetéssel, plusz ha takarítok, akkor mindent mindig ugyanoda visszatenni... áh, kizárt.