Tényleg akkora baj ha engem nem érdekel a belső csak a külső?

Nem igazán foglalkoztat mi lesz 15 év múlva, lehet meg sem leszek addigra.

Nem tudom mi lehet az oka, de érzem én is, hogy üres vagyok. Mikor még rendes barátnőm sincs, és a hobbimat sem űzhetem normálisan, az kicsit beszürkíti az embert. Barátaim mint mondtam nincsenek, de nem is vágyom utánuk. Nem csak érzelmileg vagyok sivár, de az életem is az.

Nem feltétlenül, semmi sem tart életben csak a szeretteim meg a pénz. Hogy megvegyem magamnak azokat a cuccokat amiket kinézek. Más nem foglalkoztat.

A jövőbeni családképem kiveszett belőlem már rég. Nők terén csak az érdekel, hogy legyen valami jó csajom.

Nem, senki sincs.

Tudom, hogy gáz vagyok, de valamiért ilyen lettem.

Nem tudok rajta változtatni, mert nincs mivel. Ami felvidít az csak a pénz.

Tudom én, hogy miért váltam ilyenné. Sose volt senkim, aki megmutathatta volna, hogy az élet szép is tud lenni, meg nem voltam semmibe sem olyan jó, hogy amiatt kezdjek komolyan foglalkozni magammal.

Hát most gazdag én sem vagyok.

Az emberek életébe meg akadnak lányok, gyerekkori szerelmek amik megmutatják, hogy érdemes élni.

De nekem nincs semmi olyan, amit annyira szenvedélyesen szeretnék, hogy most lehetőség legyen vele valamit kezdeni a jövőben. Most már késő mondjuk, csak na.