Nevelj, vagy nevelnek; idomíts, vagy idomítanak. Mi a véleményetek erről egy párkapcsolatban?

Nem feltetlen igy van.

Szerintem csak szar kapcsolatokban van így, olyan emberek között, akiknek önértékelési gondjaik vannak, szar az önképük, nincs önismeretük ill. egészségtelenek a kötődési mintáik. Személy szerint ezerszer szívesen lennék egyedül, mint egy ilyen hatalomjátszmás fosban.

Van abban igazság, amit írsz és sok tekintetben az adott ember személyiségétől függ mindez. Az a szerencsés, hogyha egyfajta "egyenjogúságot" sikerül megteremteni, ami nem feltétlenül gyakori.

Nos, az biztos, hogy nem hagyom senkinek, hogy irányítson, "neveljen" mert nem vagyok a gyereke vagy a kutyája. Értelmes kompromisszumokra hajlandó vagyok felnőtt ember módjára. Viszont ezzel a hozzáállásommal 1. elriasztom a férfiak többségét, 2. elképzelhető, hogy akaratomon kívül is "felül kerekedek" ha ő gyengébb. Pedig én olyan társra vágyom aki hasonlóan gondolja.

Szerintem nem minden kapcsolatban, de sokaknál előfordul igen. De ez változhat is. A kapcsolatunk elején én voltam a dominánsabb, aztán "betört" és inkább ő volt az. Most két gyerekkel házasként mindkettőnk fitogtatja az erejét, bár inkább úgy fogalmaznék hogy érvényesíteni az akaratunkat. És ez nagy szívás. Kompromisszum, kompromisszum és tisztelet. Enélkül valamelyik fél szerintem mindig felülkerekedik a másikon.

Nekem alaptermészetem hogy kicsit dominánsabb vagyok mint a pasik, es volt aki ebből erőt merített és mondta is hogy barmikor adna a véleményemre . A mostani páromnál viszont nem érzem hogy dominálnom kéne egyenrangúként érzem mindkettőnket szerintem innen is tudom hogy őt valoban szeretem :)

Számomra elfogadhatatlan ez a hozzáállás. Én a kiegyensúlyozott viszonyokra törekvés, a teljes játszmamentesség és az egymástól való tanulás híve vagyok.