Miért nem vagyok képes párkapcsolatot kialakítani?

Nem! Itt nem a vádaskodásrol van szo. Hanem a te kenyelmessegedrol. Konnyu dobálni a szavakat, gyermekkorban elszenvedett traumák, szulok válása, stb. Te megszoktad ezt. Ribiskedik a ribizli kb.

Es ha annyira zavart volna az, hogy ribiskedsz, mar reg tettel volna ellene. De te nem.

Ugyan olyan vagy mint en. Gyulolom, megvetem a noket, minden not. Es egyedul vagyok mar tobb mint egy eve. Es ha zavarna, elmentem volna terapiara, de nem. Mert sokkal konnyen nekem utalni a noket es ordítani rajuk kigyot bekat, mint szembenézni a dolgokkal. Mert tudom, hogy a szembenézés valamivel, valtozast eredményez. De tul lusta vagyok, melyebben kemlelni onmagamat.

Ugyan ugy ahogy te is lusta vagy magadba nezni es objektiven szemlelni azt a tenyt, hogy egy ri**anc vagy.

Dehogy akarsz te tenni semmit. Miert? Mi lesz? Szepen fogod magad es elolvasol egy rakat konyvet a kapcsolatokról? Vagy elmesz terapiara? Pszichologushoz? Nem fogsz csinalni semmit.

Vagy vizsgálod onmagad? Onmagad személyét, onmagad meggyőződését? Es tovabb olvasol?

Ugyan ilyen maradsz. Es semmit sem fogsz tenni az ugy erdekeben.

Majd irj ide valszt, kb 3-4 hobap mulva, miben valtoztal, hogy latod a dolgokat, stb. Akkor elhiszem. Addig csak egy ribi maradsz. Es nem kötekedni akarok. Csak leirtam a sajat szuverén velemenyemet.

Semmi bajom azzal, ha valaki bizonytalan, valami okból.

De ez tipikus könnyelmūcske nõk hozzáállása, “jöjjön valami új izgalmasabb”. Tényleg nem kéne csodálkozni azon, hogy nincs senkit.

Nézd, nem tudod egy csapásra helyrehozni minden gondodat. De kezdetben tehetsz annyit, hogy a hozzáállásodon változtathatsz. Nem tudom megváltoztatni azt, hogy bizonytalan vagyok, de ha össze-vissza hajszolom a kapcsolatokat, akkor nem csoda, ha nem bíznak bennem...

Van aki úgy éli meg a bizonytalanságot, hogy tartózkodik a kapcsolatoktól, amíg el nem dönti, hogy mit akar. Ha te össze-vissza szórakozol, összezavarsz másokat ezzel a hozzáállással, az már más téma. Ilyenkor nem fognak sajnálni téged a bedobott “anyúciék elváltak” önsajnáltatással. Lehet, hogy bizonytalan vagy, de ez nem ok arra, hogy komolytalanul viselkedj.

Nem kell rögtön elkötelezõdni senki mellett, de játszadozni sem kéne, mintha akarnál kapcsolatot, de mégse.

"Nem tehetek arról, hogy érzelmileg valami gátat szab annak, hogy bárkivel komolyra forduljon a dolog."

A viselkedésen és felfogáson mindig lehet változtatni, ha az ember nem akar ilyen jelzőket. A ribik is így érzik ezt amúgy.

Annak idején engem is megszóltak nyomban, amikor azon kaptak rajta, hogy könnyedén váltogatom a partnereimet. Mindegy volt, hogy mit éreztem, figyelembe vettem a véleményezéseket.

Mi okból ijedsz meg? Milyen félelmeid vannak, valósak vagy irreálisak? Ha alaptalan félelmeket táplálsz magadban, akkor azokat szép lassan le kéne építeni. Tudatosítsd magadban, ha alaptalan félelem.

Mi okból lett vége az 1 évvel előtti partnereddel való kapcsolatnak? Nem szerencsés dolog szakítani valakivel "majd jön még ilyen ember" elképzeléssel. Ha ő személy szerint megfelelt, akkor nem sok értelme van "olyant" keresni, senkinek sincsenek legyártott másolatai.

Ne erőltesd, ne hajszold a kapcsolatot, ha nem érzed úgy, hogy jelentene valamit. Próbálj olyan partnert választani, akit nem tartasz unalmasnak, máskülönben nem lenne okod arra, hogy leváltsd, csak mert jött egy jobb.

Ne attól ítélj valódinak egy kapcsolatot, mert az elején "izgalmasnak tűnik". Nem erre alapozódik az egész. Valódi kapcsolathoz nem úgy áll hozzá az ember, mintha egy katalógusból választana ki azt ami a "legjobbnak" tűnik. Az mélyíti el a kapcsolatot, ha sok időt töltöttél együtt a szeretett emberrel és igazán megismerted őt az idők során. Nem "talmi örömként" kell tekinteni a kapcsolatokra, ami pillanatnyi jó érzést hoz magával az elején. Némi tapasztalat és sok-sok emberismeret+önismeret kell ahhoz, hogy az ember rálásson arra, hogy mi az, ami hosszútávon boldoggá tenné őt és kötődne hozzá (ha létezik ilyen). Nem azért jövök össze valakivel, mert pillanatnyilag úgy érzem, hanem ennél messzemenőbb terveim vannak az illető személlyel.

Mit jelent, hogy "valamilyen szinten vágysz rá"? Meg kéne fogalmaznod magadban, hogy mire is vágysz tulajdonképpen? Mert ha csak maga a kaland az, ami iránt vágyat érzel, akkor biztos, hogy abból nem lesz párkapcsolat, csupán flörtölések meg alkalmi kapcsolatok. Mi az ami miatt éppen párkapcsolatra vágynál?

Talán idővel magától jön az érzés, de ha magadban letisztázhatod, hogy mit is akarsz, akkor könnyebben megérted magad, és legalább túlteszed magad az ilyen "akarom is meg nem is" hozzáálláson. Semmi baj azzal, ha egyenlőre nem tudsz elköteleződni senkivel, de annyit tehetsz, hogy ne áltasd magad, és másokat se.

Mi tetszik benne, mi teszi szimpatikussá?

Ha valaki tetszik neked, még nem föltétlenül számít megfelelő partnernek.

Pl. velem is volt olyan, hogy aranyosnak tartottam valakit, tetszett a kinézete, de ettől még más szempontok miatt visszautasítottam.

Olyan partnert kell választani, aki minden lényeges szempontból megfelelő, ha nem vagy hajlandó utólag kompromisszumot kötni.

A kapcsolattól ijedsz meg, vagy a személytől? Valami szociális komplexus? Mi riaszt meg?

Egy rossz kapcsolat esetében teljesen jogos a félelmed, ezért valóban nem kellene belemenni az ilyenbe.

Ha úgy tapasztalod magadon, hogy komplexusos ember vagy, aki ok nélkül fél és a félelme hátráltatja őt a boldogságban, akkor azon ajánlott javítani és leküzdeni ezeket a szorongásokat.

Pl. a fent példázott "szerelmed" esetén is féltél?

Mi a félelmed? Ha megtudod fogalmazni ezeket, akkor talán könnyebb szembenézni vele.