Szerintetek lesz még férfi az életemben, aki iránt így fogok érezni, és még arra is képes leszek, hogy kiváltsam belőle a szeretetet, szerelmet?

https://www.youtube.com/watch?v=qxrV2pqroDY

Ha ezt a dalt hallgatom, folyton a viszonzatlan szerelmem jut eszembe. Nagyon fáj az érzés, amit ez a dal kelt bennem.

Mióta megismertem, nem volt számomra más férfi. Annyira tökéletes volt minden. Bejött külsőre, a viselkedése, a tulajdonságai, a hobbijai... Imádtam őt. A humorát, az eszét, a férfias kisugárzását. Amikor mellettem állt, olyan biztonságban éreztem magam, mint egy őrangyal védelmező közelségében. Olyan könnyű volt vele beszélgetni, nevetni, a társaságában állandóan jó kedvem volt, állandóan könnyűnek éreztem magam.

De neki én nem kellettem. Mikor már nem tehettem mást, minthogy lépek, azaz elmondom neki a dolgokat, visszautasított. Mondván, ő sosem tekintett rám másként, mint barátra. Nagyon sajnálja, de nem tud velem többet elképzelni, mert bár nagyon kedvel, szimpatikus, okos, kedves nőnek tart, sosem érzett többet.

Késként hatoltak a szívembe a szavai... Az, hogy kedvel ugyan, de nem SZERET, rettenetes érzés volt. A tudat, hogy KÉPTELEN VAGYOK BELŐLE KIVÁLTANI EZT AZ ÉRZÉST, megsemmisített...

Aztán egy idő után lett kapcsolata is, úgyhogy nem volt túl jó kedvem akkoriban. A barátnője persze egy gyönyörű nő, szóval külsőm miatt nem kellettem neki. Gondolom a barátnőjében megvan minden, ami bennem, csak még be is jön neki.

Én 170-es, teljesen átlag alkatú (se nem izmos, vagy vékony, vagy elhízott), átlag arcú, szemüveges, barna hajú, kék szemű lány vagyok. Az arcom nem plakátra való, de rondának sem mondanám. A barátnője nálam biztosan magasabb, kifejezetten vékony, babaarcú, szőke lány, barna szemekkel. Sajnos nem kérdés, egymás mellett állva melyikünk a szebb. Fáj, hogy nem születtem kicsit szebbnek.

A mai napig ő a férfiideálom. Ha bárkivel összejöhetnék, semmilyen hírességet nem választanám, csak őt.