Valóban ilyen ember lennék?

Van egy hölgy. 21 éves. Egy városban lakunk, minimális távolsággal. Nagyon jól megvagyunk. Találkoztunk tegnap és tiszta jól megvoltunk. A randi végén csókolóztunk és egyből bele is ugrottunk a barát-barátnő témába. Úgy viselkedtünk mintha már járnánk egy ideje pedig alig ismerjük még egymást. Ma átjött és én csak arra tudtam gondolni hogy kell nekem egy kapcsolat? A hölgynek van egy kis feleslege amit igyekszik leadni, szóval tesz ellene. És elég kitartó is. És igazából bejön nekem. Csak ott az a kis felesleg. Az zavar. Azt javasoltam hogy ismerjük meg egymást jobban és majd utána látjuk mi lesz. Ő ebbe belement és teljesen megértette a dolgot. És most így azt vettem észre hogy nem tudok tükörbe nézni. Egyszerűen undorodom magamtól. Itt egy lány akinek van egy kis hibája és én egyből visszakozok. Pedig eddig meg totál depresszió közelében álltam hogy nem kellek senkinek. Komolyan ilyen ember lennék? Nem ismerek rá magamra. Én nem ilyennek gondoltam magam. Szerintetek? Ti mit gondoltok.

21/f