Olyan. Nagyszerű, ügyes, okos, jófej, belevaló, erős, bátor, intelligens, kemény, férfias, aktív, energikus, jópofa srácnak érzem magam. Miért utasít el a csajszi mégis?

Hey man. Nem az volt a kérdés, hogy kit kezelsz le, hanem hogy hogyan. Azért csak férfiasan ismerd be magadnak, hogy nem voltál éppen egy Cyrano de Bergerac. A hozzászólásomat nem önvédelemnek szántam, akkor sokkal több lett volna az irónia.

Alapvetően az nagyon jó dolog, hogy pozitívan szemléled önmagad. Tényleg alapvető lenne minden férfinak, hogy a saját világában ő legyen a legtökéletesebb legfontosabb személy. A gond az, hogy egy igazi férfinak nincs szüksége arra, hogy ezt kívülről is megerősítsék, az meg egyenesen szánalmas, ha ezt ilyen módon próbálja bizonygatni.

A magabiztos embernek nincs szüksége külső megerősítésre, az igazi magabiztosság belülről fakad. Szóval ahelyett, hogy újabb istentiszteletet tartanál saját magad erényeiről, mondj inkább konkrétumokat a csajról és a szituációról, hogyan ismerkedtetek meg, hogyan próbálkoztál, meddig jutottatok, hogyan koptatott le.

2:12

Kedves klónom áruld már el, hogyan tudtam magam reprodukálni. Jövő héten bemehetnél helyettem dolgozni, várj lehet hogy én is részeg vagyok. Nem értem miért kell ilyen primitív módon reagálnunk a kérdezőre, az ilyennek szépen lassan finoman kell kiszívni a vérét, úgy hogy a belső kártyavár, amit ebből a rengeteg szebbnél szebb fiktív tulajdonságból épített, összeomoljon. Egy hirtelen fuvallat nem biztos, hogy elviszi, ezért kell oldalról támadni, hogy alapjaitól dőljön szét az egész, amit aztán újraépíthet valami stabilabb matériából.