Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Boldogtalan vagyok, mégsem vagyok képes a szakításra. Mit tegyek?
7 éve vagyunk együtt a párommal.
Már együtt élünk és úgy érzem nagyon nem egészítjük ki egymást.
Idegesít minden egyes mondata, minden mozdulata, szinte minden, ami ő.
Felnőtt férfi létére minden reggel, ahogy felkel anyucival és apucival beszélget. Szinte napi szinten találkozik a szüleivel. A szülei kicsi manónak becézgetik stb.
Örülök, hogy jó a kapcsolata a szüleivel, csak hát elég zavaró, minden reggel ahogy anyucival “jó reggelt telefonálnak”, meg kb. naponta 20x telefonál kb. minden egyes családtagjával. Nem érzem azt, hogy egy férfivel lennék együtt.
A pénzt folyamatosan elszórja hülyeségekre. Mindenből a legdrágábbat akarja, mintha milliomosok lennénk. Titokban a szüleitől kéreget pénzt, mert ő elcseszi minden hülyeségre. Folyatosan pazarol. Ahányszor eszik, a fél tányér ételt kiönti a kukába. Képtelen kijönni a konyhába enni, folyamatosan az ágyban eszik. Mindig takarítok utána, minta lenne egy 5 éves kisfiam. Nem segít semmiben. Ha főzök valamit, délután, akkor ő azt már másnap sem reggel, sem délután nem eszi meg, mert másnapos étel. 1 évvel ezelőtt felszedett 60 kiló plusszt, miközben amúgy sem volt valami vékony. Nem szeretne lefogyni sem. Stb.
A lényeg, hogy igazából már utálom nagyon.
Családot képtelen vagyok vele tervezni, mert egy link alak.
Nyilván nem tudom összefoglalni, hogy mennyi minden történt velünk az évek alatt, de a lényeg ugyanaz, hogy utálom. Egyszerűen mindent gyűlölök benne. Szexelni sosem akarok. Ha szexelünk is, akkor is nehéz visszatartani a könnyeimet, azt várom mikor lesz már vége, és utána folyton magamba zuhanok. Valahol mégis azt érzem, hogy szeretem. Közben tudom, hogy nem, mert igazából gyűlölöm.
Miért vagyok ilyen degenerált?
Mert 7 éve vagy vele és már kiölt belőled minden önbizalmat. Úgy érzed, hogy 7 év után lehetetlen lenne már újra kezdened.
Pedig ez nincs így!
Tényleg ilyen mellett akarsz elpatkolni?
Bátyámnak 14 év házassága ment tönkre, nem is baj megvallom, mert a nő egy nyomorék volt mindig is, de neki pl lett barátnője és vele boldog. És úgy néz ki, hogy mellette el is ér valamit. A másik nő mellett nem ért el szinte semmit.
Dobd ki még ha nehéz is, mert ennek semmi de semmi értelme nincsen.
Félsz fájdalmat okozni másnak. Vagy hagyományos párkapcsolati modellre neveltek. Azt hiszed (csak hiszed, nem tudhatod) hogy így jó kislány vagy, nem bántasz senkit/semmit. Csak azt felejted el, hogy egyvalakit nemcsak bántasz, hanem meg is gyilkolod: a saját lelkedet. Amiért pedig te vagy a felelős.
Egyébként szerinted a párodnak marha jó olyannal lenni, aki rühelli. Mit gondolsz egy férfinek milyen érzés, hogy a nő akivel szeretkezne, a könnyeivel küszködik. Azt hiszed nem érzékeli, nem hat ki a lelkiállapotára, hogy tartózkodó lettél? Lehet, hogy ez is oka volt a 60 kilo plusznak?
De akkor miért nem hagyod már ott? Miért ez az önkényes ragaszkodás hozzá kislány? Annyiból igazuk volt, hogy neked nem lett volna jó egyedülálló szülőnek lenni.
Egy gyerek mellett nem tudsz dolgozni. Legalább is az elején. Hagyd már ott, mit tökölsz őszintén?
Köszönöm, hogy írtok.
Nem tudom miért, de nem vagyok képes a szakításra. Talán azért mert magányos vagyok. Igazából már nincs 1 igaz barátom se. Másfél hónaponta találkozok néha egy-egy barátnőmmel, de velük sem tudok úgy beszélgetni. Másrészt az is bennem van, hogyha szakítanék, akkor hallgatnám a szüleimtől, hogy “na, megmondtam” . Meg kb. úgy egésznap egyedül lennék a kutyámmal a lakásban sorozatokat nézve. Nincs senkim. Talán azért. De lehet azért is, mert legbelül azt hiszem megfog vàltozni. Lehet azért is, mert rajta ő az első ember, akivel lefeküdtem. Nem tudom miért.
Én mindent elmondtam neki már, minden problémámat, mindent, ami fáj. Tudja, hogy nem vagyok boldog. Ő azt mondja szeret engem, és ő boldog, de szerintem nem. Valószínű ő is ugyanúgy érez, mert ugye senki sem engedné el a füle mellett ezeket, és tenne úgy utána, mintha misem történt volna.
Elakarom hagyni, de mégsem. Egy szerencsétlen barom vagyok.
Mégegyszer köszönöm a válaszaitokat. Jól esik, hogy valakivel (mèg ha idegenekkel is) megtudtam ezt osztani.
Utolsónak:
Én nem pontoztam le egyik választ sem az biztos, mert nagyon örülök annak is, hogy írtatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!