Szerintetek megpróbáljak beszélni vele mégegyszer utoljára, hogy lezárjam?

Nem szeretnék túl részletes leírást adni a sztoriról, egyrészt, mert az nagyon hosszú lenne, másrészt biztos vagyok benne, hogy elbőgném magam közben (spoiler: még így is megtörtént).

Ő a fiú, én a lány. "Hivatalosan" sosem voltunk együtt, csak teljesen úgy viselkedtünk. Több, mint egy éve kezdődött, és fogalmam sincs, hogy mikor ért véget, de már elég régen, több, mint fél éve. Azóta sem tudtam elfelejteni, és továbblépni, minden nap szenvedek miatta, diagnosztizáltan depressziós is lettem. Többek között szerintem azért sem tudtam túllépni rajta, mert sosem lett normálisan lezárva ez az egész. Úgy-ahogy tartjuk a kapcsolatot, az esetek 80%-ában én írok neki, jelenleg majdnem két hete nem beszéltünk egyáltalán. Én azt hittem, hogy barátok vagyunk, akik nagyritkán, 3-4-5 havonta egyszer lefekszenek egymással ("a semminél ez is több" alapon), de azon kívül én szeretem őt, és azt hittem, hogy őt legalább barátként érdeklem.

A múltkor beszélgettem a főnökömmel, aki ismer mindkettőnket, és ő elmondta, hogy ő hogy látja ezt, és hogy szerinte mi történt. És sajnos lehet, hogy igaza van, nagyon nem szép történet, de lehet, hogy tényleg így van/volt. Erre szeretnék rákérdezni nála. Hogy csak egyetlenegyszer, utoljára legyen velem őszinte, és ismerje be, hogy tényleg így volt (vagy épp nem), mert a bizonytalanság kikészít. Elvégre... "barátok vagyunk", vagy mi. És a barátok meg kéne, hogy tudjanak beszélni ilyen dolgokat.

Szerintetek megpróbáljak beszélni vele? Akárhogy próbálkozom, nem bírom elfelejteni, és ez talán segítene.