Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek megpróbáljak beszélni vele mégegyszer utoljára, hogy lezárjam?
Nem szeretnék túl részletes leírást adni a sztoriról, egyrészt, mert az nagyon hosszú lenne, másrészt biztos vagyok benne, hogy elbőgném magam közben (spoiler: még így is megtörtént).
Ő a fiú, én a lány. "Hivatalosan" sosem voltunk együtt, csak teljesen úgy viselkedtünk. Több, mint egy éve kezdődött, és fogalmam sincs, hogy mikor ért véget, de már elég régen, több, mint fél éve. Azóta sem tudtam elfelejteni, és továbblépni, minden nap szenvedek miatta, diagnosztizáltan depressziós is lettem. Többek között szerintem azért sem tudtam túllépni rajta, mert sosem lett normálisan lezárva ez az egész. Úgy-ahogy tartjuk a kapcsolatot, az esetek 80%-ában én írok neki, jelenleg majdnem két hete nem beszéltünk egyáltalán. Én azt hittem, hogy barátok vagyunk, akik nagyritkán, 3-4-5 havonta egyszer lefekszenek egymással ("a semminél ez is több" alapon), de azon kívül én szeretem őt, és azt hittem, hogy őt legalább barátként érdeklem.
A múltkor beszélgettem a főnökömmel, aki ismer mindkettőnket, és ő elmondta, hogy ő hogy látja ezt, és hogy szerinte mi történt. És sajnos lehet, hogy igaza van, nagyon nem szép történet, de lehet, hogy tényleg így van/volt. Erre szeretnék rákérdezni nála. Hogy csak egyetlenegyszer, utoljára legyen velem őszinte, és ismerje be, hogy tényleg így volt (vagy épp nem), mert a bizonytalanság kikészít. Elvégre... "barátok vagyunk", vagy mi. És a barátok meg kéne, hogy tudjanak beszélni ilyen dolgokat.
Szerintetek megpróbáljak beszélni vele? Akárhogy próbálkozom, nem bírom elfelejteni, és ez talán segítene.
válasza:Gondoltam, hogy valaki fel fogja hozni ezt, és bele is akartam írni a választ az eredeti kérdésbe is, csak úgy ítéltem meg, hogy túl kuszák a gondolataim, és nem tudnám értelmesen megfogalmazni. De azért megpróbálom, de nem ígérek semmit.
A szemembe mindig (najó, nem mindig, de azon az időszakon már túlvagyunk) is azt mutatta, hogy barátok vagyunk. Kivéve, amikor úgy volt, hogy annál is több, illetve a zárójeles időszakon kívül. Többször mondta is. És a főnököm elmélete szerint az volt a célja, hogy elhitesse velem (ami sikerült is). Tehát ő úgy tudja, hogy én úgy érzem, hogy barátok vagyunk. És neki ez volt a célja. És ha ezt a látszatot akarja fenntartani, akkor illene úgy is viselkednie.
válasza: válasza:"Én azt hittem, hogy barátok vagyunk, akik nagy ritkán, 3-4-5 havonta egyszer lefekszenek egymással" Itt felröhögtem. :D Jaj lányok, mikor tanuljátok már meg, hogy feltételeket kell szabni. A barátság extrákkal a nők kizsákmányolása, te vagy a hatszázezredik példa rá. Csak gyengék vagytok nemet mondani és túl büszkék vagytok beismerni, hogy az orrotoknál fogva vezettek, ezért inkább elfogadják az ilyen kis ficsúrok játékszabályait, hogy a méltóságotok morzsáit mentsétek, miközben titkon reménykedtek. Ha boldog akarsz lenni ne csinálj olyat, amit anno anyád sem tett apáddal, és ne tűrj el a fiúktól olyasmit, amit anyád se tűrt anno apádtól. Ez egy ökölszabály, ha ezt betartod utána jöhet a finomhangolás mindenkinek az élethelyzete szerint.
Nem is tudom akarom-e tovább olvasni. Katasztrófa, hogy a lányoknak mennyire nincsen méltósága. Mielőtt valaki a torkomnak esne, hogy de a fiú az micsoda egy senkiházi, nos én úgy gondolom hogy a másik nem vagy a másik fél szidalmazása senkit nem tesz sem okosabbá sem boldogabbá. Rongy emberek mindig lesznek, akik kihasználják a kínálkozó lehetőséget, velük nem lehet mit csinálni. Ami fölött hatalmunk van azok a saját döntéseink, hogy elfogadjuk-e ezeket az erkölcstelen, megalázó helyzeteket vagy gerincet/agyat növesztünk és nemet mondunk az ilyen nevesincs viszonyokra.
Hogy tisztán láss: ő nem a barátod. Sejti, hogy te többet akarsz, csak ügyesen keveri a lapokat és úgy csinál, mintha nem venné észre. Talán egy utolsó beszélgetés nem árt, de ne barátként menj oda, mert ti nem vagytok barátok. Ne akarj jófej meg illedelmes lenni, egyszer a rohadt életben csinálj valamit, ami nem kompromisszumos lesz, hanem őszinte és bátor.
Sok sikert kívánok a gyógyuláshoz. Rendbe fogsz jönni.
válasza:#5: Ha anyám és apám kapcsolata szerint élnék, még ennél is rosszabb lenne minden. Anyám is bőven túl sokat tűrt el apámtól, még nálam is többet.
Amikor belementem a barátság extrákba (mondjuk én nem nevezném így ezt a helyzetet, mert ahhoz túl kevésszer történt meg), akkor már tudtam, hogy nem lesz belőle több, és nem is reménykedtem. Épp elég sztorit olvastam már, és egyiknek se lett happy end a vége. Nem azért mentem bele, hogy idővel kialakuljon valami több, hanem azért, mert ugyebár az abszolút semminél még ez is több. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy nem csak a "barátság extrákkal" fázisban feküdtünk le. Hanem előtte is, amikor úgy volt, hogy több is lesz. Legalábbis nagyon meggyőzően hazudott.
Kikérem magamnak, én mindig is őszinte voltam vele. Sőt, talán túl őszinte is. Soha nem hazudtam, nem tagadtam semmit. Kettőnk közül neki kellene őszintének lennie, mert én mindig is az voltam.
#6: Habár utólag kezdem én is így látni (a főnökömmel való beszélgetés után), sajnos nem ennyire fekete-fehér a sztori. Volt ez ennél sokkal több is. De nem beszélek róla, szóval nem is várom el, hogy megértsd.
válasza:Nem érted mit beszélek... Magaddal legyél már őszinte kérlek! Látom már be is indult a kimagyarázó gépezed, hogy te nem így és nem úgy. DE, te bizony így meg úgy.
Az anyád és apád az egy költői kép volt, hogy a régi világ erkölcseit azért nem kéne teljesen magunk mögött hagyni. A barátság extrákkal kifejezés a kétezres évek előtt nem létezett, épp ezért nem kéne olyan magától értetődőnek lennie most sem a létének. ha a te anyukád nem példaértékű akkor keress más példaképet, csapj fel mondjuk egy Jókai regényt.
Az őszinteség nem csak azt jelenti, hogy nem hazudsz, nem állítasz valótlant. Gyerekeknél még ennyiben kimerül, de felnőtteknél egy kicsit magasabb értelmet is kap: hű leszel önmagadhoz minden körülmény között. Te elárultad önmagad, pici öncsalásokat végeztél a remény miatt.
válasza:"De nem beszélek róla, szóval nem is várom el, hogy megértsd."
Felvillanyozod az estémet. :D Szóval mi nem értjük, értem. Valójában te nem érted, hogy a te eseted nem különleges, ő sem különleges, te sem vagy különleges, ugyanez a forgatókönyv ezrekkel megtörtént már. Egy kalandos, üldözős, romantikus történet teljesen mindegy, hogy űrbázison, a vadnyugaton, vagy az ókori Rómában játszódik, a történet dinamikája ugyanaz. Ne vessz el a részletekben.
Nem anyámmal van a baj, apám a nem igazán példaértékű.
Nem árultam el önmagam, nem "végeztem öncsalásokat", de ezt már az előbb is leírtam, hogy NEM azért mentem bele a barátság extrákkalba, hogy hátha lesz valami. Nem. Tudtam, hogy nem lesz több. Akkor már nem reménykedtem.
Nem is állítottam, hogy különlegesek lennénk, de annál, amit a hatos írt, tényleg bonyolultabb. Vagy elhiszed, vagy nem, én tudom, hogy nem volt ez ennyire egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!