Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. Ti mit tennétek?

Sziasztok! Lehet hosszú lesz, ezért bocsánat.

Párommal 2 éve vagyunk együtt. A szülein kívül nincs gond köztünk.

Tipikus "anyuci pici fia" még az elején azt hittem képes leszek ezen változtatni, de már most azt érzem, hogy nem vagyok elég erős és én ehhez kevés vagyok.

A párom alig ér ide hozzám a szülei már hívják is hogy menjen haza, mert szükségük van rá (mennek valahova, segíteni kell stb.) én meg tudom érteni, hogy háznál van munka, de ez már túlzás. Ha menni szeretnék valahova engedélyt kell kérni tőlük, nem-e kell segíteni, persze kell és végül nem megyünk oda, ahova nekem ígérte.

Mikor otthon van sokszor órákra elmegy úgy "segíteni" hogy még csak nem is írja. Hiába beszéltük meg, hogy én nem azt bánom, hogy egész nap nem ír, hanem azt, hogy nem írja hova megy és vagy 3-4 órát nrm tudok róla semmit. Tegnap is ez történt, hogy nem írt, mivel segített az apjának, mert az apja haragudott, hogy előtte nap nem ment neki haza segíteni. Ha ott van az anyja még a telefont sem veszi fel ha írunk. És persze tegnap még én voltam a hibás és le lettem hordva, meg minden az én hibám volt. Mikor otthon van teljesen ellenem fordítják. Tegnaptól nem írunk olyan ideges lettem. Ő ír, de én nem. Ma viszont jött egy új "probléma" . Terhes vagyok.

Tartsam meg egy olyan emberrel, aki még nem állt a sarkára és nem is férfi csak anyuci pici fia? Egyszerűen dönteni nem tud, hogy nekem, vagy a családjának adjon igazat, mert ő mindenkinek csak jót akar és pont ettől lesz minden rossz. Az anyja nem szeret, de ha ezt megtudja el is áshatom magam. Kétségbe vagyok esve. Ti mit tennétek?