Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem érti ezt meg a párom?
Hosszú idő után meg tudott győzni a párom, hogy hagyjam ott a volt munkahelyemet, mert teljes mértékben kihasználnak nagyon kevés fizetésért. Már annyira rosszul éreztem magam azon a helyen, hogy én is jobbnak láttam, hogy eljöjjek. Folyamatosan keresem az új munkahelyem, de a párom szerint kicsit pihennem kéne, mert nagyon hosszú ideig hajtottam az igát. Ő nagyon jól keres és szerinte teljesen természetes, hogy átmenetileg segítsen engem anyagilag. Én viszont nem szeretnék kiszolgáltatott helyzetben lenni és mindig szerettem a saját lábamon állni. Szerinte élveznem kéne, hogy egy kicsit itthon lehetek, egyszerűen nem tudom vele megértetni, hogy míg nincs állásom, egyszerűen "haszontalannak" érzem magam. Már egyre jobban rágja a fülemet azzal, hogy segíteni szeretne anyagilag, de ez engem egyre jobban frusztrál.
Tudom, hogy ez egy normális kapcsolatban teljesen természetes, de én sosem támaszkodtam senkire, így egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy tőle kérjek pénzt.
Egyre feszültebb vagyok és egyre kevesebb a tartalékom, így a nap szinte egésze azzal telik, hogy állást keresek. Szerinte ez nem jó, élveznem kéne egy kicsit, hogy végre szabad lehetek. De én nem tudom élvezni, mert kilátástalannak látom a jövőt.
Szeretném vele megértetni, hogy bár nagyon jól esik a törődése és hogy segíteni szeretne, de értse meg, hogy képtelen vagyok a ráutaltságra.
Próbáltam már kérni, hogy nézze fordítva a helyzetet, büszke férfiként ő sosem kérne tőlem pénzt, erre rávágta, hogy az más, mert ő a férfi.
Én megértem őt és nagyon örülök neki, hogy felelősségteljes, komoly férfi.
De ez nem változtat azon, hogy a gondolattól is rosszul vagyok, hogy pénzt kérjek tőle.
Neki az a természetes, nekem ez.
Mindketten nélkülözve nőttünk fel, talán ezért.
Volt valami akadálya annak, hogy az előző munkahelyed alatt keress másik állást?
Én is azt tudom tanácsolni egyébként, hogy nyugodj meg, rendezd magad és feszkó nélkül próbálj másik állást találni. Érthető, hogy zavar a mostani helyzet, de amíg nincs munkád, úgyse tudsz tenni semmit, a fenti hozzáállással viszont fölösleges feszültséget generálsz a kapcsolatodban. Oké, nem kell még ideiglenesen sem elfogadni, hogy eltartanak, de ha úgy döntöttél, hogy ott hagyod a munkád, akkor fogadd el a mostani helyzeted és ebből kiindulva próbálj előre jutni, új munkát találni.
Próbáltam először úgy állást keresni, de hiába hívtak interjúra, nem tudtam bemenni, mert folyton dolgoztam.
Köszönöm szépen a válaszokat, átgondolom a dolgokat és próbálok kicsit másként hozzáállni.
"Tudom, hogy ez egy normális kapcsolatban teljesen természetes," - jól tudod. Az is, ha a férfi nem keres éppen, vagy keveset.
Ti miért nem ilyenben éltek?
Ha meg nem, akkor meg mire jó?
"Nagyon helyes, a párom is ezt csinálja, hajtás, munka, mert akkor érzi jól magát. Amit ő nem lát, nem érzékel, hogy ebbe a nagy önmegvalósításban, oda jutottunk, hogy szeretővel kell őt pótolni bizonyos területen."
Vicces, hogy egyre több férfi ismerősömtől hallom ugyanezt. A nő nagyban karriert épít, mert rájött a trendi 5 perc, független, önálló akar lenni és ezzel akar értékes lenni a társadalomban...miközben minket férfiakat ez pont nem érdekel.
Ugyanaz, mint a férfiak, akik a külsejükkel akarják a nőket felszedni...csak éppen őket ez pont nem érdekli.
Basszus, értem én, hogy nem akarsz eltartott lenni, de őszintén: mi lenne akkor ha gyereket vállalnátok? Akkor nem dolgozhatnál legalább 1-2 évig. Akkor is eltartott lennél, mert úr isten, a gyerekeddel kell lenned?
Vagy ilyen szintű jövőt nem is terveztek hogy gyerek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!