Menjek vagy maradjak?

Magyarán az a bajod, hogy irigy vagy és féltékeny. Nyitni nem akarsz feléjük, neked csak a pasi kéne. Ő legyen oda a te gyerekedért, de neked ne kelljen közeledni az övéihez. Sőt, ő is felejtse el a sajátjait és szeresse jobban a tiédet... ez tetszene mi?

Így nehezen lesztek egy család.. és a te hibád lesz, nem az övék. Menj pszichológushoz, mert ha így viselkedsz, tényleg egyedül fogsz maradni.

Milyen hosszú ismeretség előzte meg az összeköltözést? Ezeknek a problémáknak már előtte ki kellett volna bukni. Miért csak most tűnt fel?

A párod alig látja a lànyát. Mi sem természetesebb, hogy annyi időt tölt vele, amennyit lehet.

A fiad hasonló korú: vele és a haverjaival megtalálod a hangot? Kb. ugyanazok a témák érdeklik őket, plusz a smink.

Az, hogy kettesben nem volt közös program, részben azért is alakult így, mert a te gyerekeid 0-24-ben ott vannak. Egy hétköznap pattanjatok meg romantikazni, egy 17 körüli és egy másik (hány évesek?) simán elvan otthon, amíg ti elmentek moziba, vagy egy esti sétára.

A te gyerekeid mikor szoktak láthatásra menni? Barátnőmék úgy igazítottak rajta, hogy egyik hétvégén az ő gyerekei is elmennek, és a párjáé se akkor jön, így szombat-vasárnap kettesben vannak. Következő héten pèntek-szombat-vasárnap ott van mind az öt, és együtt csinálnak programokat, pl. kirándulnak, bográcsoznak. Ez nálatok nem működik?

Itt nektek is kell tudni alkalmazkodni, és nem kell legjobb bariknak lenni, elég, ha kölcsönösen elfogadjátok egymàst. Az udvarias, kedves hangnem alap, szeretni nem kötelező egymást.

Első körben beszélj a lánnyal, hogy azért vonulsz el, mert te annyira nem tudsz még bekapcsolódni, és hogy őt ez zavarja-e? Ha igen, akkor kettesben is megismerhetnétek egymást, vagy bevonhat jobban, de az is lehet, hogy ő ezt nem érzi problémának, és nem zavarja.

na, most jól összeszidjuk itt szegény kérdezőt. Valójában arról van szó, a gyerekeitek és párok ifjú felnőttek - és ilyenkor már felnőttként kell tekinteni rájuk, barátkozni velük.

És ez nem könnyű- középkorú felnőttként kapni új "barátokat" nem biztos, hogy ki tud alakulni egy barátságos beszélgetés. De ha szeretitek egymást- szerintem ezt fogadd el, lépj túl, és amikor ketten vagytok érezzétek jól magatokat. És vegyétek egy kicsit könnyedebbre a bajokat, úgy könnyebb megoldani!

Ingrid Sjöstrand: A felnõttek furcsák néha

A felnõttek

furcsák néha.

Azt hiszik,

elég összeterelni

két "alkalmas korú" gyereket,

és a két gyerek

automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni

papát

találomra egy "alkalmas korú"

bácsival

és megnézni, összehaverkodnak-e

- biztosan nem akarna

engem se többé összeterelni

Ulla-Gullával pédául.

Sokkal szívesebben játszom

Lill-Pärával,

pedig Lill-Pära kis tökmag,

de ugyanazt szereti

és ugyanazt utálja, mint én

- Ulla-Gullát például.

Nálunk is hasonló a felállás, 40-es pár 2-2 gyerekkel. Én vagyok a nő, az én gyerekeim velünk élnek, a férjem gyerekei hétvégén jönnek. Mi így együtt csinálunk programokat, vagy a férjem elviszi a nagyobbakat vagy az összes gyereket pl horgaszni. Vagy le a játszóra.

A gyerekek elvannak együtt, mi is tudunk beszélgetni.

Nem lenne rossz kettesben is lenni néha, de mivel kötöttünk kompromisszumot az élettel, tudjuk, hogy magunkra kevesebb jut, de azt maximálisan kihasználjuk.

Nekünk is a saját gyerekeink a legfontosabbak, de elég sértő, hogy annyira sem tart téged, mint a saját lányát. Szerintem kis időt adj még magatoknak, próbálj szervezni programokat a gyerekekkel együtt. Ha erre nem hajlandó, én venném a kalapomat.