Van itt olyan aki megbánta, hogy nem vállalt gyereket?

Lehetne gyerekem, mert van méhem, és termékeny vagyok, de nagy eséllyel a szülést sem élném túl a betegségem miatt.

Nem érdekelnek a gyerekek, ha vigyázni kell pl. kisbabára, ellátom, meg játszok vele, de ennyi, nincs elérzékenyülés, meg semmi, tök hidegen hagy, ha sír, ilyesmik.

Mióta tudom, hogy a terhesség és a szülés számomra életveszélyes, leépítettem magamban a gyermek iránti vágyat és semlegesként kezelem őket. :)