Nélküle nincs értelme felkelni. Segítség? 20L

Kevés dolog van az életemben, amiért megéri reggelente felkelni. Az, hogy őt láthattam ezek közé tartozott.

Tanulok és dolgozok. Nincsenek barátaim, párkapcsolatom soha sem volt. Megismertem egy fiút a munkahelyen. Először azt hittem, hogy esélyem sincs nála semmire (barátságara se), mert kategóriákkal jobb nálam mindenben. Aztán elkezdtünk beszélgetni és valami hihetetlen aranyosan viselkedett. Ha ez nem lenne elég, mások elmondása alapján és a facebookját áttanulmányozva is egész normális gondolkodású és érdekes fiúnak tűnt. Most képzeljétek el (nők), hogy egy ilyen fiú rátok mosolyog, megkérdezi, hogy vagytok stb., úgy, hogy még soha sem volt párkapcsolatotok, sőt soha se éltétek meg, hogy valaki olyan érdeklődjön utánatok, aki titeket is nagyon érdekel. Persze más lányokkal is beszélt, de én úgy éreztem, hogy engem talán fontosabbnak tart, mert az egyikükkel kicsit lekezelőbb volt, amikor velem beszélt. Lehet, hogy hatalmasat tévedtem, sőt valószínű. Minden nap azt lestem, hogy vajon bent van-e ős is, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni magamból. Nem tudtam, hogy el fog menni. El se köszönt tőlem, csak bámult. Utánam jött, de nem mondott semmit. Gondoltam, hogy én megyek oda hozzá, de szerettem volna, ha kiderül, hogy végre van olyan fiú, akit érdeklek annyira, hogy magától jöjjön hozzám. Végül is még mindig ez a megszokott, nem? Csak hát eddig senkinek sem voltam elég jó és úgy tűnik ezúttal sem más a helyzet..

Miért nem beszélt velem? Egyszerűen csak nem nézek ki annyira jól, hogy extra erőfeszítést tegyen, mert majd úgyis lesz valaki más? Annyira üresnek és szomorúnak érzem magam. Már nincs értelme bemennem dolgozni, nincs miért várnom a következő napot. Ez volt szinte az egyetlen örömforrásom és most nincs semmi..

Majdnem elsírtam magam, amikor megtudtam, hogy elmegy, pedig még akkor sem reagáltam így, amikor nemrég megbuktam egy fontosabb vizsgán.

Hogyan felejtsem el ezt a hülyeséget?? Hogyan gondolkodjak erről? Igazából ez semminek se számított csak én képzeltem bele sokat, mert nincs senkim és érzelmileg labilis vagyok?