Ha segítünk valakinek aki ellenkező nemű, miért gondolja mindenki, hogy valamit akarunk a másiktól?

Azt hiszem lassan kiábrándulok ebből a segítsünk aki rászorul dologból. Most már Én vagyok a rossz, mert nem engedem oda a kis hölgyet. Amikor felajánlottam, akkor biztos természetbeni fizetségét várok, és kiverték a családi balhét, most, hogy nem költözhet a bunkó szemétláda vagyok, és szintén kiverték a balhét. Nem értem Én ezt.

Valóban nem lett jó sehogysem. Jellemzően segítőkész ember vagyok, inkàbb vagyunk. A baráti társaságból, vagy rokonokból, szerintem természetes ha segítünk annak akinek tudunk. Nem élünk rosszul, nem volt szüksèg arra a nyolcvanra, amit kapnànk érte. A feleségem rokona egyedül neveli a gyerekét, és most a családjánàl laknak otthon, de szűkösen. Egy kereset, gyerektartás nincs. Feleségem mondta, én felsjánlottam. Ugyanezekre vezették vissza, hogy biztos azt szerettem volna, amikor kiderült, akkor meg már azért nem. Nem is én untam meg a dolgot. Párom leültette a csalàdot, elmondta, hogy Ő ötlete volt, de már nem aktuális. Itt jöt a miért nem, meg hasonló kérdések. Segítségre nem rágalmazásokat szeretnénk kapni, és van egy barátunk aki örül a lehetősègnek. Meghallgatták, de azóta visszahallani dünnyögést, hogy nem így kellett volna elintézni ahogy tettük. Ennyit a segítségről.