Kedves Férfiak! Ti örültök, ha a barátnőtöktől kézzel készített ajándékot (is) kaptok csak úgy, vagy valamilyen alkalomból?

Csak a saját kezűleg készített ajándéknak tudok szívből örülni. S tök mindegy, hogy mennyi anyag (anyagi) van benne.

Nem gyerekes, csak a "felnőttek" gondolják annak. Mert (kis)gyermekkorunkban ez még természetes volt, s többnyire meg vannak győződve arról, hogy attól váltak felnőtté, hogy a gyermekkori szokásaiktól végre-valahára megszabadultak... ami azért valljuk be, részben sikerült is sokaknak: már nem annyira spontán és nem annyira őszinte a viselkedésük, mint kisgyermek korukban.

Amikor ajándékot készítek, akkor arra a személyre gondolok, akinek készítem és beleteszem legjobb tudásomat, h. minél klasszabb legyen, bármi is legyen az.

Amikor pedig kapom az ajándékot, tudom ezt, hiszen látom, hogy kézimunka, hogy nem tökéletes... hogy nem egy boltban pénzért vásárolt tömegcikk, hanem egy olyan egyedi darab a tökéletlenségével együtt, amiből csak egyetlen egy létezik a világon. Ez teszi értékessé számomra és az a tudat, hogy tudom... csak nekem készítették fáradtságot nem kímélve... nem pedig mindenkinek, aki csak kifizeti a vételárat.

Az ERŐ legyen Veletek!