Miert gondoljak, sokan, hogy az egyedüllét annyira rossz?

Te legalább nem vagy társfüggő,van aki másik nélkül levegőt venni se tud nincs pénze egyedül fent tartani a lakást,stb ezért a szar kapcsolatba is benne marad v épp züllik és csalja a másikat stb.. Alapból nem kell fügennni senkitől,se anyagilag se érzelmileg. Az ilyen függő ulünk a szarban mert a semminél jobb tipusu kapcsolatok nálam a végtermékkel egyen értéküek. :(

36N

Én nem gondolom, hogy rossz.Pár éve én is teljesen egyedül vagyok, és élvezem.Nem is áll szándékomban ezen változtatni a jövőben sem.Fiatalon én is úgy véltem, egy embernek kell egy társ.40 felett, jó pár tapasztalattal a hátam mögött viszont már nem ez a véleményem.

Próbálkoztam eleget, de amit kerestem, nem tudtam senkiben sem megtalálni.Ez a hűség és az őszinteség, kölcsönös szeretet és tisztelet, tehát nem olyan brutális elvárások.Tudom, tudom, most sokan arra gondolnak, nekem is csak a jóképű, kigyúrt fazonok kellettek volna, az átlagot észre se vettem.Pont az ellenkezője történt.1-2 ilyen típussal voltam csak, a többi az a teljes ellentét.A volt férjem pl. kifejezetten a "csúnya" férfiak közé tartozik, mégse tudott a farkára csomót kötni.Másik exem kb. 130 kiló volt és mindössze 165 centi, arcra sem volt nagy szám, pénze se volt sok, mégis az exét választotta helyettem, mert azzal már 4.5 évet eltöltött.Ezt velem meg elfelejtette közölni.Azóta már bőven nincsenek együtt, tehát nem volt értelme.Mesélhetnék még, ez csak 2 példa volt, de nem lenne elég a hely.

Nem, nem rossz az egyedüllét, inkább nyugodtabb, amit nem pótolhat semmi.

Jajj, felejtsük már el azt a baromságot, hogy az "ember társas lény" = kötelező kapcsolatban élni. Akkora baromság, mint ide a Hold. A társas lényt úgy kell értelmezni, hogy társadalmi lény, másszóval mióta világ a világ az emberek közösségekbe tömörülnek, hogy túléljenek, ennyi és nem több.

A kíírásod alapján meg te magad sem gondolod, hogy akkora buli egyedülállónak lenni, csak a sok csalódásod után elfogadható menekülőútnak tűnik. Perpill ez a kisebbik rossz számodra. Persze abban igazad van, hogy minden embernek kellene egy olyan időszak is az életében, amikor egymaga van, hogy megismerkedhessen saját magával, és ne mindig az aktuális kapcsolata által definiálja önmagát, de kétlem, hogy erre a megkeseredettség lenne a megfelelő kiváltó ok.

Légy egyedül, jöjj rá, hogy mit szeretnél az élettől, aztán adj esélyt a próbálkozóknak, mert tuti lesz köztük olyan, aki nem csak a rossz tapasztalataidat fogja gyarapítani.

(Akiknek tényleg nem teher az egyedüllét, ők nem úgy gondolnak rá, mint "jobb így, mint újra csalódni", hanem egyszerűen csak élvezik a saját társaságukat, és elég színes életet élnek ahhoz, hogy ne érezzék hiányát egy párkapcsolatnak. Te egyértelműen nem tartozol közéjük.)