Valaki le tudja írni nekem az együttjárás folyamatát az első randevútól az eljegyzésig?

Nincs ilyen, hogy illik. Mindenki máshogy csinálja. Nálunk és több barátomnál ez úgy nézett ki, hogy úgy voltunk együtt az eljegyzésig, hogy semmiféle kicsapongás meg bizonytalankodás nem volt egymást illetően. Veszekedtünk olykor, mint a hétszentség, de sosem vetődött fel, hogy szakítsunk vagy hogy várunk még esetleg valakire és "addig elleszünk, amíg jó". Nem mondtuk egymásnak, hogy örökké és hogy lesz eljegyzés, csak arról beszéltünk, hogy mindkettőnknek fontos a házasság és arról, hogy nem igazán éreztük még otthon magunkat senki mellett. Volt, amikor összekaptunk, de az sosem olyan volt, hogy emiatt megingott volna a kapcsolatunk vagy az egymásba vetett bizalmunk. Ha valaha a párom azt mondta volna, hogy lehet, túl fiatalok vagyunk vagy nem biztos benne, hogy készenáll elköteleződni, akár csak az elején is, szerintem soha a büdös életben nem mondtam volna neki igent.

A szex viszonylag hamar történt (2 hónap talán), de kb a kapcsolatunk elejétől kölcsönösen kerestük egymást és be akartuk vonni egymást az életünkbe, bevonni egymást a saját szabadidős tevékenységünkbe, hogy együtt edzzünk, együtt sétáltassunk kutyát, ha már találkozni máskor nincs idő (volt ilyen időszak), mindketten be akartuk egymást mutatni a barátainknak és a családunknak és szerintem ha valaki komolyan gondolja, hogy a másikkal van, ez a legalapvetőbb. Sokat vagyunk a barátainkkal egymás nélkül is, de ha a párom csatlakozik, vagy én hozzájuk, nagyon örülnek és ugyanez van a szüleinkkel is. Nem követeltem soha, hogy ne legyen az életében egy olyan apróság sem, amit elzár tőlem, mert az őrültség, de akkor kezdtem igazán komolyan venni, mikor tényleg az élete fontosabb dolgaiba be akart vonni és a fontosabb személyeknek bemutatni.

Amúgy szerintem legalább egy közös nyaralást kettesben illik megszervezni és legalább fél-1 évet illik együtt élni. Ha utána még kíváncsi vagy a másikra és nem bizonytalanított el (mert azért az ilyen helyzetekben van pár mérkőzés, amit le kell nyomni), akkor azt mondom, hogy megéri igent mondani.

Egyébként nálunk nem volt nagy szerelem egyáltalán. Úgy értem, nem volt intenzív. Lassan mentünk bele, apránként tetszett meg ő is, aztán tartottuk a szintet érzelmek terén. Sokak szerint ez unalmas, nekünk inkább megnyugtató volt, hogy nem ilyen érzelmi hullámvasút az egész. Szerintem ha valakinek igent mondasz, az a kapcsolat adjon biztonságot és nyugalmat előtte. Nem lesz ettől lapos vagy unalmas, azon tudtok segíteni bármikor, ha jó csapat vagytok. De amilyen hisztigépeket meg nagy kölyköket kifogtam a párom előtt... Pedig akart már azok közül is az egyik eljegyezni. Csak tudod, más az, amikor valaki egy sor hiszti után bocsánatkérésképp veti fel, hogy el akar venni és abban reménykedik, hogy ez helyrehoz egy szar kapcsolatot, meg más az, aki ezt szintlépésnek szánja és előtte is minden jó volt.

A sztenderd verziót nem tudom, de íme a miénk:

Kb. 9 éve jöttünk őssze, az úgymond járás alatt kb végig együtt èltünk a szüleinknél (tizenévesek voltunk). Amint lehetőségünk volt, elköltöztünk albiba. Ezután kb. 2 év múlva eljegyzés, majd rá 5 évre esküvő. Tudom, sokan elítélik a hosszú jegyességet, de mi pont lexartuk... férjemnek fontos volt a nagy lagzi mindenféle rokonnal, csinnadrattával stb.,, nekem meg tökmind1 volt, h most papírral vagy papír nélkül tesszük egymást boldoggá... :)

Nincs íve...

Exemmel:

- első randi, újabb randik, szerelem

- egy év után összeköltözés, még szerelem

- együttélés, problémák, és "mit szeretek benne?", ez egy nagy gyerek nulla önállósággal

- minden második héten buli, anyjáéknál éjszakázás, kettesben töltött idő nulla

- és 2,5 év után szakítottunk

Párommal:

- csetelés, majd randi

- kis bizonytalanság az 1000km- miatt, de "jó, vágjunk bele"

- szerelem, fél év után (kb. 30 nap, amúgy) kiköltözés hozzá

- szerelem, közös programok, nevetés

- kis hullámvölgy (2-3 hét, kb), sok beszélgetés

- szerelem, "összetartozunk (ő mondta)", sok nevetés

- 2 éve vagyunk együtt, egyre többször beszélünk a házasságról