Mennyire jellemző a nőkre ez a primitív gondolkozás?

1. Hülyeség.

2. Még nagyobb hülyeség.

3. Hülyeség.

Ez leginkább csak az olyan "nőkre" jellemző akik megragadtak azon a szinten, hogy a pasik csak a szexre mennek.

Nem csak a nőkre jellemző, hanem a férfiakra is.

Egyébként én sem vágytam arra soha, hogy "éljek."

22/N

A "legalább kiéltem magam" szófordulatot mindig a riherongyika ismerőseim mondják, természetesen ugyanúgy szarrá csalják a további partnereiket, szóval nem nevezhető helytálló megállapításnak.

A másik kettő hülyeség, meg ha úgy nézzük te most lefedtél minden nőtípust, és negatívan állítottad be, magyarán minden nő megcsal.

Minden megeshet, így is, ahogy leírtad, meg fordítva is.

Ez a kiélés = bszás dolog kiakaszt, de legyen. Szerintem ha valaki valamit örömmel és szabadon csinál, azt nem fogja "kiélni" magából.

Persze vannak kivételek, a sok "18 vagyok és még nem voltam buliban, meg fogom bánni?" és azok, akik azt várják, majd a párjuk kirángatja őket a punnyadásból. Ők szerintem "labilis" személyiségek. Aki szívesen jár anonim dugni bulikba, az hogy unja meg?

Magamból indulok ki. Én sem voltam még soha buliban így 30 évesen, de soha nem is gondolkoztam el, hogy kimarad-e valami az életemből. Én sorozatokat nézek meg könyveket olvasok. Nem hiszem, hogy lenne olyan bennem, hogy "35 éves koromig olvasok meg sorozatozok, aztán abbahagyom és család". Nem hiszek abban, hogy valamit, amit szeretsz, adott korig csinálsz csak, és utána nem vágysz rá.

Szerintem, aki kiélte magát, az nem valószínű, hogy tudja, hogy kell viselkedni egy tartós párkapcsolatban.

Az esély bárkinél megvan, arra hogy lelép. Tisztelni kell a másikat és gerincet növeszteni. Meg persze nyíltan kommunikálni, a problémákat megbeszélni és megoldást keresni rá, nem eldobni egy újért, mert ott sem fog működni, ha nem tanulja meg az ember kezelni a problémákat.

Ugyanaz a véleményem, mint előzőé.

Eleve nem értem, hogy a "kiélt" szó, amit régen még leszólásként használtunk valakire, mitől lett ekkora életcél.

Én akkor idejövök más véleményt formálni:D

A barátom és én is "kiéltük" magunkat kései tini korunkban, ha a klasszikus értelmét vesszük. Nekem ez olyan 1,5-2 év volt, neki 1. Ez alatt az idő alatt ismertük meg egymást is egyébként egy kiállításon, amikor elsőre le is feküdtünk. Nagyokat buliztunk, mindenre igent mondtuk, kötöttem én már ki falu határában egy zenekari buszban, neki is van elég sztorija. Aztán meguntuk mindketten, hogy másnaposak vagyunk, hogy az igazi barátok aggódnak értünk, hogy az időszakos ismerősök el is felejtenek, ha egyszer nemet mond nekik az ember. Mégsem érzem úgy, hogy most ne élnénk, csak most együtt csinálunk szinte mindent és kisebb hülyeségeket.

Bizonyos mértékben ez önfelfedezés, határok feszegetése, kíváncsiság. És örülök, hogy akivel megosztom most az életemet, hasonló volt.

Persze, vannak kivételek nyilván, de nekem úgy tűnik, hogy sokan, akik nem estek át ilyenen ostobának tartanak és végletekig lenéznek.

21L