Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretném, ha műkődne, de vannak kétségeim? Megcsalás után is lehet még minden olyan, mint azelőtt?
17 hónap után más kellett neki... Bennem egy világ omlott össze, csalódtam. Voltak gondjaink előtte is, de túl tudtunk rajta jutni. Holnap lesz egy hete, hogy elárult. Én legalábbis árulásnak érzem, hiszen tudtam, hogy eljön ez a nap, hogy mást akar majd, de megígértettem vele, hogy előtte elmegy. Nem így szerettem volna. Másnap már tudtam...de hiába zavartam, veszekedtem, nagyon idiótán is viselkedtem, de kitart. Azt mondja, hogy túl tudjuk élni, hogy együtt megoldjuk és ebből tanult.
Tegnap itt aludt, de nem volt köztünk semmi. Összebújtunk csak és aludtunk. Reggel még együtt feküdtünk, játszottunk (nem szexuális értelemben) és elment a dolgára.
Nem tudom.. Nekem furcsa volt. Mielőtt elment, csókolóztunk, de ennyi. Az is valahogy más volt. Nekem olyan furcsa. Mindig eszemben van, hogy talán nem is rám gondol közben. Talán nem is itt akar lenni. Ezen tényleg túl lehet lenni? Túl tudjuk élni? Beszéljünk róla vagy el kellene temetni? Hogyan tudunk ezen a válságon túllenni?
"Voltak gondjaink előtte is, de túl tudtunk rajta jutni." - nem, nem tudtatok.
" hiszen tudtam, hogy eljön ez a nap, hogy mást akar majd, de megígértettem vele, hogy előtte elmegy." - te hobbibol nezed le es alazod meg igy magadat? Ez jo neked?
"Azt mondja, hogy túl tudjuk élni, hogy együtt megoldjuk és ebből tanult." - azt megse mondhatja, hogy most beszart, mert fel hogy elveszti a hobbi labtorlo/mindig rendelkezesre allo alazatos lyukat, ugyhogy kell valami kozhellyel etetnie teged a kovetkezo felrekurasig (amit szinten ugyis megbocsajtasz).
Kicsit becsüljed mar magadat meg!
Pontosan olyan már nem.
Ahol seb van ott lesz heg is.
Nem félek egyedül lenni. Nem ezzel van a baj. Igaziból egyértelmű volt, hogy valami történt. Nem szóltam, csak mikor biztos lettem benne (a viselkedésébôl volt leszűrhető). Sosem csinált ilyent elvileg, tudja, hogy hibázott. Tudom, hogy ez egy döntés volt és szerintem abból, hogy összepakoltam és kiszórtam az összes cuccát, többször is elzavartam ezidő alatt, mikor idejött...talán látta, hogy komolyan így gondolom. Viszont hiányzik is. Nincs senki, akivel erről tudnék beszélni, nekem csak ő van, akivel őszinte lehetek. És hogyha belegondolok...sokkal könnyebb azóta annak lennem. Most már simán rázúdítom a haragom, határozott tudok lenni és simán megmondtam, hogy elbukta, hogy ez legyen az a hely, ahova hazajön (én bérlem a lakást, tehát evidens, hogy itt maradok).
Mindig azt mondja, hogy tesz azért, hogy bízzak benne. Hogy túl tudjuk élni. Hogy menni fog...együtt. Ketten. De én persze aggódok. Neki sem és nekem sem lenne jó, ha most belemegyek, de közben csak bántom majd, mert sértve érzem magam. Tudom, hogy tudok bunkó lenni sajnos.
Remélem nem írtam túl össze-vissza...
Oly nagyon sokat kell még tanulj. Bár lenne értelme írnom.
Nem tudod, hogy működsz s a világ miben élsz. Kívánok neked gyors s legfájdalommentesebb fejlődést, édes piciny testvérem.
Az 1-nek igaza van, kár megsértődni.
Persze, hogy azt mondja tanult belőle.Minden félrekefélő ezzel eteti a biztos pontját a következő félredugásig.Én pár évtized alatt nem láttam még olyat, aki ténylegesen tanult volna ebből, maximum annyit, hogy "jéé legközelebb is megtehetem, mert ezt is elnézi nekem."
Csodálom a gusztusod egyébként.Csókolózni vele egy másik nő pi..nájának a kinyalása után....hát....undorító, ráadásként ilyen kevés idő után.
Másnap este is ugyan ezzel a szájjal csókolózott velem, amikor mégcsak sejtettem...sőt, így voltunk együtt...
És 6 nap után is ugyan azzal a szájjal...és 2 hét, 1 hónap...sőt, 10 év múlva is ugyan az lesz.
És éppen ezért tölt el aggodalommal, mert engem is zavar, furcsa és kellemetlen gondolat. Azért kellett, hogy tudjam, hogy közben el tudok-e tőle szakadni. De nem ment. Ha nem zavarna, ha nem bántana...akkor most nem lenne itt a kérdésem.
Ha nem tartanám undorító, mocskos dolognak, akkor nem szegezem neki a kérdéseim, akkor nem borít ki. Akkor nem veszekedek ezmiatt, hanem hagyom csak, hogy menjen minden tovább.
Viszont bennem van, hogy hiányzik, hogy lehet, hogy tényleg csak egyszeri volt. Ez nem magamtól jutott eszembe, beszéltem róla olyannal, aki átment ilyenen. Beszéltünk és elgondolkodtatott. Magamtól nem jutottam volna ide. Egyedül csak a haragomat, a sértettségemet táplálnám.
"Viszont bennem van, hogy hiányzik, hogy lehet, hogy tényleg csak egyszeri volt."
Sokan akik ezt hiszik, hogy lehet tényleg csak egyszeri volt, azok általában nem jönnek rá a későbbi többszörire.A megcsaló a lebukás után már nagyon óvatossá válik.1000 trükkjeik vannak, hogyan is kell eltitkolni a valóságot.És mondhatom, sikerrel teljesítik.Amíg valaki a szerelemtől elvakulva elnéz egy ilyen tettet, addig a látótere beszűkülve marad.És a megcsaló sosem fog tanulni a hibájából, amíg mindig lesz valaki, aki megbocsát neki.A bizalommal az emberek többsége keményen visszaél.Én nem tudom elnézni 1x sem, és nem is láttam pozitív példát az életben 43 év alatt.Aki hajlamos a csalásra, az újra és újra elcsábul, legfeljebb te nem tudsz majd róla, vagy csak akkor szembesülsz vele, amikor már sok időt elpazaroltál egy ilyen emberre, és a végeredmény ismét ugyanaz lesz.Te döntésed mit teszel, de azért csakis saját magadat okolhatod a későbbiekben, ha újra átvernek.Te adtál újabb esélyt és nem más.Remélem ez segít a tisztánlátásban a jövőre nézve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!