Aki szingli, az miért úgy éli meg ezt, hogy õ nem kell senkinek? Miközben dönthetne úgy is, hogy neki nincs szüksége senkire?

Mert lelki beteg társadalmat élünk és rengeteg a szingli akivel úgy kicsesztek hogy sajnos pozitív tapasztalat hiányában pesszimistává válik.

mert nem úgy gondolkodik mint én :D

Aki szingli (az előttem lévő jól írta, saját maga választotta) és panaszkodik, az egyszerűen ilyen típusú ember. Ha megnézed, akkor egyik nap arra panaszkodik, hogy nem kell senkinek, a másik nap arra, hogy túl meleg van, a harmadik nap meg arra, hogy túl hideg van.

Fogalmam sincs. Én mivel introvertált vagyok, jobban elvagyok egyedül. Olyannyira hogy párkapcsolatban is jobban szeretem ha egyedül vagyok a nap nagy részében. Szóval azért nem ment tönkre soha párkapcsolatom, mert nem engedtem el valahova, vagy nem tetszett, hog túlórázik.

juuujj de a lelketekbe tapostam :P

Csak a sikertelen emberek életének alfája és omegája, hogy épp van-e valakijük (akkor is, ha véletlenül van, ezek szoktak kinézni olyanokat, akik egyedülállók, tehát többnek tűnhetnek náluk maguk szerint). Egyébként csak meg kellene érteni, hogy ez semmilyen tulajdonságnak nem a mérőszáma és mutatója.

"Ha megnézed, akkor egyik nap arra panaszkodik, hogy nem kell senkinek, a másik nap arra, hogy túl meleg van, a harmadik nap meg arra, hogy túl hideg van." - Korrigálnék, aki valóban szingli, az arra sosem panaszkodik, hogy nem kell senkinek. Egy szingli nem azért választja az egyedüllétet, mert jobb egyedül, mint egy rossz párkapcsolatban, mint az egyedülállók egy része (amilyen én is vagyok), egy szingli azért van egyedül, mert nem akar párkapcsolatot, sem rosszat, sem jót. Ettől függetlenül igen, vannak olyan szinglik, akik folyton panaszkodnak valamire, mert olyan emberek, és olyanok lesznek öregen is, de az egyedüllétre biztos, hogy nem fogod őket hallani panaszkodni. :-)