Hol van ez még? Ki látott még ilyet?

6-os vagyok

Ez így persze nem egy nap lefolyása volt, hanem mondjuk két hónapra osszad el egyenletesen.

Volt egy hét amikor nyaralni mentem haverokkal (ő neki is volt külön dolga), majd utána nála találkoztunk és éppen lenne egy kis akció, dobnám ki az óvszeres tasakot (miután felvettem a védőfelszerelést), kiborul a kuka és volt benne egy másik márkájú óvszeres tasak, na mindegy.

Mivel mindig baja volt, hogy én külön maszturbálok, gondoltam visszafogom magam és akkor majd örül, hogy milyen gyorsan végez velem, úgyhogy gondolhatod itt már nem bírtam kihátrálni és otthagyni, úgyhogy átestem életem legmegalázóbb aktusán, ő még akarta volna, hogy valami buliba elmenjünk, de én inkább hazamentem miközben úgy éreztem magam, mint egy olcsó hímringyó.

Lényeg, hogy amikor vége lett mindennek még képes volt a fejemhez vágni, hogy én már csak a szexet akartam, de ez volt az egyetlen dolog amit még néhanapján csinálni lehetett vele, ááááh elég volt mára a nosztalgiából.

2-es (6os vagyok megint)

Pontosan, de nekem mondjuk azért nehéz közel engedni embereket, mert sikerült magamba fordulnom.

De ha elgondolkoznék azon, hogy hasonló jelek jelennek meg egy elkövetkező kapcsolatomban, nem tudom korrekt lenne egyből kukázni az illetőt, pedig szívem szerint azok után amit átéltem lehet ez lenne a legbiztosabb dolog.

6-os.

Látom Te is átéltél dolgokat. Szokták volt mondani.. mindenkinem megvan a maga keresztje / története.

Látok némi igazat abban amit írtál, nem lenne korrekt így kezelni a leendő következőt. De a tapasztalatok után.. őszintén már nem tudom mi a helyes.

Kérdező:

Mivel kértél kort és nemet, 19F

#2-es voltam.

Próbálok mindig mindent megoldani, konfliktusok nélkül, viták nélkül. Törekszem a kompromisszumokra, arra hogy mindig minden meg legyen beszélve. Ha baj van, azt is higgadtan kezelni. De tudod ehhez mind a két fél kell. Tehát ezt az exemmel lehetetlen volt megoldani. Nem hallgatott meg, nem akart soha semmit megbeszélni. Ha véletlenül mégis 'megbeszéltünk' valamit..én változtattam azon amit ő mondott, de amiket én kértem azok le voltak tojva magasról. Túlságosan is elfogult voltam, naiv.. elhittem hogy változtatni fog, értünk. De nem így lett. Sajnálom is a dolgot, meg nem is. Előbb vagy utóbb ez lett volna a vége, ez biztos.

Ami azóta történt, az az hogy csakis az igazat mindenkinek. Nem érdekel kinek hogy esik.. elegem lett a kerülgetésekből. Persze normális keretek között, tehát attól nem bunkózom és semmi egyéb. De aki nem bírja az igazat..így járt.

#2-es.

6-os ismét

Akkor én is kiegészítem a dolgokat (24/f)

A bocsánatkérés... számomra alap. Tehát ha hülyeséget csináltam, esetlegesen ok nélkül nekiugrom valakinek mert rossz kedvem van (ez elég ritka), vagy úgy szólok valamit.. akkor szoktam. Amik voltak viták, bocsánatot kértem ha én voltam a hibás. De a vitákat ő kezdeményezte szinte mindig, kis semmilyen dolgok miatt, amit normálisan is meg lehetett volna beszélni, majd én lettem kikiáltva hibásnak. Még akkor is ha nyugtatgattam és próbáltam megbeszélni. Ő hírből sem ismerte a bocsánat kérést. Az együtt töltött 2 év alatt egyetlen egyszer mondta ki, de azt is csak azért hogy mondhassa hogy ő bocsánatot kért. Van akiben ez alap dolog és van aki nem képes erre.

Sértette az önbecsülését, szerintem kevesebbnek érezte volna magát, nem merte felvállalni hogy igenis ő volt a hibás, ő rontott el valamit. Mindig a családdal burkolózott, hogy náluk sosem volt divat hogy valakitől bocsánatot kérjen a másik.

Tehát a kérdésedre a válaszom: Igen, elvárom hogy ha a másik tett valami rosszat velem szemben, akkor kérjen bocsánatot, vállalja fel azt amit tett. Meg fogok bocsájtani, mert nem vagyok haragtartó. Képtelen vagyok sokáig haragudni (vannak kivételek). Meg pusztán az elv.. a gerinc, legyen már ennyi a másikban, főleg a páromban.

#2-es.