Lányok, ti mikor gondoltatok elöször arra, hogy nektek is lesz majd cicitek?

Kicsi koromban egyáltalán nem foglalkoztatott a dolog. Kb 11-12 évesen jöttem rá, hogy hopp, itt valami változóban van. De amúgy eleinte nem szerettem, hogy növekszenek, próbáltam magamat takargatni meg ilyenek, mert mindenki bámulta őket és zavart. Azóta eltelt majdnem 10 év, és most már azt szeretném ha nagyobb lenne :D Jó, mondjuk a vékonyságomhoz képest nem olyan kicsik, de nem is nagyok.

Amúgy sztem egy olyan kicsi lány tuti nem azt nézte h mekkora mellei vannak a csajnak, hanem csak szimplán bámulta azt aki vele szemben ül. Szoktak olyat a gyerekek. Igaz, engem a kisfiúk szoktak, aztán meg vigyorognak rám. :DD

Én akkor, amikor egyáltalán észrevettem, hogy a nőknek van mellük, ami nem jött csak úgy magától. Talán 8 évesen Rejtő Jenőtől olvastam Az elveszett cirkálót, amiben van egy jelenet: egy fiú elájul, és a barátja kinyitja a kabátját, hogy megmasszírozza a mellkasát, de rögtön be is csukja, mert kiderül, hogy (idézem): "A Kölyök nő volt."

Frankón nem értettem, hogy honnan jött rá a kabát kigombolásából, megkérdeztem anyukámat, mondta, hogy hát mert mellei voltak. Máig emlékszem a kettős felismerésre, hogy tényleg, az 1. csak a nőknek van, 2. a nőknek mindig van. Természetesen láttam én addig is a nők mellét, de egyszerűen nem kapcsoltam össze azzal, hogy nők, hogy úgy mondjam, nem láttam a korrelációt. Számomra csak "melles emberek" voltak. Ha nagyon pszichoanalitikus szemszögből nézem, lehet, hogy azért, mert csecsemőként nem szoptattak. Ki tudja, tán még lehet is benne valami...

Azért is érdekes, mert a nemi szervek különbözőségét addigra réges-régen fölfedeztem már. Apukám agrármérnök volt, egész kis koromtól láttam pl. szarvasmarhákat, és a bikát nem a szarváról ismertem föl ;)

"Sokat filóztam rajta hogy mikor nő meg végre. Megkérdeztem anyut hogy mikor lesz cicim. Erre ő azt mondta soha, te fiú vagy. Összetörte kis 5 éves szívemet :("

:D:D:D:D:D:D :))))