Hogy tudnék ezen végre változtatni, hogy ocsmánynak tartom magam? 23F

Az utóbbi időben egyre inkább elhatalmasodott rajtam ez az érzés, ha meglátok egy kicsit is vonzó lányt (mármint számomra vonzó), akkor egyből az ugrik be, hogy ő milyen jól néz ki, biztos csak az izmos, jóképű, divatos, gazdag, sikeres férfiakkal jönnek össze, aztán itt vagyok én, akit biztos kinevetnek az ilyen csajok a háta mögött, megjegyzéseket tesznek rá, lenézik, a jobb szívűek is esetleg csak szánalommal, sajnálattal tekintenek rá, hogy egy ekkora ronda lúzernek született, akinek jó eséllyel sosem lesz nője.

Rengeteget kattogok ezen, nagyon sokat és sokszor felmerül bennem, hogy mi értelme van így élni, magányosan, megvető vagy sajnálkozó tekintetek mellett, vagy egyszerűen csak közönyben.

Az arcomat nagyon rondának tartom, próbáltam arcszőrzetet növeszteni, de azzal még borzalmasabb a helyzet. A hajamat is vágattam már többféleképpen, de egyik rosszabb, mint a másik. Jártam edzeni 2-3 évig, izmosodtam is, de sosem leszek az a tipikus kidolgozott testű adonisz. Az utóbbi időben ráadásul fogytam is, nem tudtam járni edzeni sajnos 1 évig (190 cm 76-78 kg vagyok csak jelenleg). Az öltözködésemet szintén próbáltam divatossá tenni, de nevetségesen festek a mai alfahímeknek tervezett ruhákban, inkább hanyagolom. Amennyire csak lehet, ápolt vagyok, de ez nem sokat nyom a latba, inkább egy alapkövetelmény. Pénzem nem sok van, a szüleim gazdagok, én még egyetemre járok, mellette van egy kis keresetem, de az annyira elég, hogy a kaját, lakhatást finanszírozzam, nincs pl saját kocsim sem. Személyiségemet tekintve csendes, visszahúzódó, gátlásos, sőt már szorongó vagyok sokszor, viszont szeretek olvasni, széleskörű a műveltségem, szeretem a sportokat is, szeretek utazni.

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Megbarátkozni az adottságokkal, megtenni a tőlem telhető legtöbbet, aztán beletörődni, hogy nem igazán lesz barátnőm, esetleg majd pótléknak jó leszek valakinek?