A huszonéves nőknek annak kéne az alapállapotuknak lennie, hogy párkapcsolatban élnek? És akinek tartósan (évekig) nem sikerül, annak hogy kéne éreznie magát?

Felnott rovat.

Te retardált vagy, kérdező?

Azok a nők nem. De te lehetsz mentálisan labilis.

Ez attól is függ, hogy ők mindent megtesznek-e azért, hogy változzon a helyzet. Ha csak siránkoznak, de folyamatosan kiszórják a hozzájuk normálisan közeledőket is, meg mindig van valami kifogásuk, hogy hol miért nem ismerkednek, akkor szerintem kevesebbet érnek másoknál.

Nem, nem érnek kevesebbet!

Nem feltétlenül, mert huszonévesen még lehet, hogy diplomázik valaki, karriert akar, stb. Én nem szeretnék párkapcsolatot, és nem is fogok belemenni, akkor sem, ha a szomszéd Juli néni, meg a munkatárasaim kiszámítható pontossággal rákérdeznek, hogy de miért nincs? Ettől nem érzem rosszul magam, mert semmilyen papírt nem írtam alá, hogy meg kéne felelnem az elvárásaiknak, és közük sincs hozzá, mit csinálok. Lehet, hogy a szemükben kevesebb vagyok, de a saját szememben természetes, hogy ez van. Biztos van olyan nő, aki ezen rágja magát, de sosem értettem, hogy miért lennék jobb munkatárs vagy szomszéd, ha összejönnék valakivel. Lehetne rólam többet pletykálni gondolom :)

Én rosszabul érzem magam és lehet, hogy kevesebbet is érek.