Tegyük fel kómába estek másfél évre, és mire ébresztő van, a párotok másik kapcsolatba kezdett. Szerintetek a párotok hozzátok térne vissza, vagy maradna az újjal? És ha arról lenne szó, vissza tudnátok, vagy egyáltalán, vissza akarnátok-e hódítani?

Azért - nálam legalábbis - a szerelem "kicsit" erősebb és összetettebb dolog, mint ez a jobbra-balra futkosás az éppen elérhetőbb hölgyhöz. (Most a másik fél szemszögéből nézve.)

Persze, nyilván ez egy összetett kérdés, ami több dologtól is függ, mondjuk 20 évesen nem valószínű, hogy egy életet leélnék úgy, hogy a szerlemem agyhalott, és kereken 0% esélye van a javulásra, de mondjuk 40 évesen, családapaként ha tartósan kómába esik a feleségem, és mondjuk van némi esélye, hogy valamikor még magához térjen, egyértelműen reménykednék benne, és várnám azt a pillanatot. Már csak azért is, mert az érzelmek nem múlnak el egyik pillanatról a másikra.

Szóval ez függ az adott élethelyzettől is, meg a gyógyulási esélyektől is. De két dolog biztos:

1. Ha valakit szeretek, akkor egy tragikus baleset után nem fogom egy év múlva "dobni". Ilyen helyzetben azért ennél több idő kéne ahhoz, hogy elmúljanak az érzelmek.

2. Szerelem nélkül nem jövök össze senkivel. Ha valakit már a páromnak tartok, akkor szeretem már annyira, hogy ne akarjak máshoz átnyargalni, ha az épp elérhetővé válik.

De akkor a beteg szemszögébőé nézve: mondjuk ha 20 év kóma után ébredek arra, hogy az egykori szerelmem már mással él boldog családi életet, teljesen megértem, és én se akarnám, hogy egy tragédia miatt gyakorlatilag eldobja az egész életét. De ha mondjuk tényleg másfél év telt el, és ennyi idő alatt már rég túl van rajtam, olyannyira, hogy másnak teszegeti szét a lábikóit, ez esetben nem hogy visszahódítani nem akarnám, de ha önként akarna visszajönni, abból se kérnék. Ha valakinek egészségesen a "mindene" voltam, akkor azért azt gondolom, ésszerű és jogos elvárás, főleg ha van esély a javulásra, hogy pár hónapot azért várjon, hátha magához tér szerencsétlen...

Nem akarnám visszahódítani, bár az új kapcsolat valószínűleg mindenképp meginogna, hiszen hogyha korábban szeretett, akkor a másik félben mindenképp megfordul a mi lenne ha, és a hogyan tovább kérdés.

De nyilván oka van annak, hogy továbblépett, és nem várt, ergo nincs is kit visszahódítani igazán.

A vőlegényem nem kezdene másik kapcsolatba, míg lenne rá remény, hogy túlélem és felébredek.

A legelső komoly szerelmét is három évig tartott lezárnia, addig nem ismerkedett senkivel.

Ha viszont mással járna, mikor én felébredek, akkor megkeresném, beszélgetnék vele, hogy érzi magát az új kapcsolatban és ha boldog, akkor elengedném.

29n