Mit csinálok rosszul? Már kezdek begolyózni.

19 éves vagyok. Eddig még nem volt barátnőm, legalábbis olyan, akivel ki is mondtuk volna, hogy járunk. 2 hétig voltam együtt egy lánnyal, de mikor szerelmet vallottam neki, lepattintott. Volt olyan is, akinek nagyon bejöttem, de nekem ő nem annyira. Igazából sosem volt egyezés. Pedig helyesnek mondanak, jó tanuló vagyok, megvan a felsőfokú angol nyelvvizsgám is, tehát butának sem vagyok mondható. Alapvetően mindenkivel kedves vagyok, és meg tudom nevettetni az embereket. Szeretek új társaságokba kerülni, nem okoz gondot az ismerkedés (régebben még problémás volt). Anyagilag sem állok rosszul, van egy kis lakásom, meg egy 2 éves kocsim. Ezekkel persze nem dicsekszem, nem vagyok felvágós. Ami nem megy, az a diszkóban való csajozás. Egyszerűen képtelen vagyok odamenni egy lányhoz. Próbálkoztam már vele, de sorra elküldtek, így azt vetettem fel magamban, hogy kell nekem ez? Nem akarok teljesen összetörni, inkább hagyom a fenébe. Sokan azt mondják, nagyon rágörcsölök erre a barátnő témára, ezért riadnak vissza a lányok, na de hogy ne legyek görcsös, mikor itt volt ez a 19 év, lassan megöregszem, és még mindig semmi. Ennek tekintetében ellazulni sem tudok, merev vagyok. A diszkós sikertelenségekből meg az következik, hogy utcán meg pláne nem merek lányokat leszólítani. Ilyen körülmények között kizárt, hogy barátnőt szerezzek, pedig már nagyon vágyom arra, hogy valakit szerethessek, és ő is viszont. A magány az egyik legszarabb dolog, ráadásul ha még kilátástalan is. Hogyan változtassak a felfogásomon?