Lányok pontosan mi a problémátok a határozatlan, döntésképtelen pasikkal, ha ennyire zavar ez, akkor miért nem csináltok ez ellen valamit és ápoljátok szegényt?

Van abban valami igazuk a nőknek,hogy felnőttként már azért illene túllépni a gyerekkori traumákon,az önbizalmat mindenkinek magának kell felépítenie. A 4-esnek viszont az ilyen szövegért,hogy lúzer,nyomi stb. simán kiszakítam a nyelvét,na az emiatt ért traumát pedig neki kellene feldolgozni.

Az a problémám, hogy egy párkapcsolatban partneri kapcsolatot, egy társat szeretnék. Önzőség vagy nem, azért én is szeretnék valamit kapni egy kapcsolattól (érzelmiekre gondolok, még mielőtt valaki aranyásónak elkönyvelne), amellett, hogy amit tudok, megadok neki. Abból nekem semmi előnyöm nincs, ha egy életképtelen, önsajnáltató pasinak vagyok a pótanyja, ápolója, ingyen pszichológusa vagy orvosa. Nyilván azzal semmi gond, ha az illető igyekszik változtatni a helyzetén, ebben az esetben szívesen segítek neki és támogatom, ha azt látom, hogy ő is próbál a maga módján a kedvemben járni és a maga részét beletenni a kapcsolatunkba. Ettől érzem magam nőnek, nem attól, ha önzetlenül segítem, miközben ő csak dagonyázik az önsajnálatban és semmit nem tesz az előrejutásért, és emellett tőlem várja, hogy megoldjam a problémáit, kiszolgáljam a testi-lelki igényeit és elviseljem, hogy ő nekem semmit nem tud nyújtani a bajai miatt. Ez utóbbi csak egy jóindulatú, segítőkész nő kihasználása, nem párkapcsolat.

Senki sem választja a problémáit, de tehetsége sincs mindenkinek ahhoz, hogy valaki terapeutája legyen, még ha akarná is. Nekem például egyenrangú kapcsolathoz sincs érzelmi intelligenciám, ezért nem nyúlok olyasmihez, amin csak rontani tudnék.