Milyen érzes lenne ha tudnád a párodról, (nemtől függetlenül) hogy soha nem fog megcsalni, elhagyni? Még akkor sem ha esetleg már nem szeret annyira, megtisztelő lenne?

Én tudom, és jó érzés.

de még magamról is tudom ezt fordítva, és bár alap dolog, akkor is picit erényemnek érzem :)

Nekem elváltak a szüleim megcsalás miatt, ezért nagyon fájdalmas számomra a téma.

Én meg talán részben emiatt soha nem csalnám meg a párom (és tudom, hogy ő sem engem). Nem tudnék tükörbe nézni, ha fájdalmat okoznék annak aki szeret és akit tisztelek.

Az, hogy sok sok év múlva kiderül, hogy nem működik, benne van a pakliban, akkor első körben megpróbálnám megbeszélni, de ha végképp nem megy, szerintem azzal semmi baj, ha közös megegyezésből normálisan elválunk.

A lényeg, hogy a megcsalás szóba sem jöhet. Sem érzelmileg, sem fizikailag.

23/N

Nem hiszem, hogy ilyesmit lehet "tudni". A hosszú idő annyi mindent hozhat, hogy szerintem lehetetlen teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy tudjuk ezt. Remélhetjünk, bízhatunk benne, feltételezhetjük, de nem tudhatjuk.

Én úgy közelítem meg ezt, hogy azokra a törekvésekre figyelek a páromnál és magamnál is, amik lehetővé teszik a tartós, boldog párkapcsolatot. Ha mindketten törekszünk a problémák megoldására, a kompromisszumokra, és úgy általánosságban arra, hogy a kapcsolat fejlődjön, akkor nincs okom kételkedni, bízok benne, hogy minden rendben lesz, mert készek vagyunk legyűrni az akadályokat.

Jól kell választani...

Nekem volt barátnőm mondta, hogy nem fog féltékenykedni, mert pontosn tudja, hogy elég lelkiismeretes vagyok ahhoz, hogy ne csaljam meg. Nem is tettem, nem ezért mentünk szét.

A "soha" eleg vegleges fogalom.

Azt meg elfogadom, hogy valaki mindvegig hüseges. Ha pedig akkora erzelmi valsagba kerül, hogy mar nem szereti parjat es valaki mas irant kezd el erzelmeket taplalni, akkor van annyira egyenes, hogy befejezi ezt a kapcsolatot. De azt biztosra tudni, hogy sosem hagy el es sosem csal meg, csak a legvegen lehet...

Attol, hogy valaki megbizik parjaban es kapcsolatukban, meg nem jelenti a biztos tudatot, hogy ez mindig is igy lesz. Meggyözödesem, hogy barmilyen emberek közötti kapcsolat dinamikus. Föleg egy erzelmi parkapcsolat. Ha tudnam, hogy ugysem hagyna el a masik, semmilyen körülmenyek között, talan mar kevesebb motivaciot ereznek arra, hogy a kedvere tegyek, hogy megertsük egymas gondolatait/erzelmeit, hogy kepes legyek kompromisszumokra, hogy figyelembe vegyem kivansagait, hogy ügyeljek apoltsagomra, megjelenesemre stb.

En teljesen megbizom baratnömben, es meggyözödesem, hogy az elet nehezsegeiben, betegsegben stb. mellettem allna es tamogatna. De nem hinnem azt, hogy a vegsökig kitartana, ha elengednem magam, nem törödnek vele es kapcsolatunkba es csak telne az idö, mig elkenyelmesedünk egymas mellett, anelkül, hogy tekintettel legyünk egymasra. Es ez igy van jol. Tudom, hogy azert hüseges es azert van mellettem, mert jol erzi magat a kapcsolatunkban es nem azert, mert valamilyen rögeszme vagy ertekrend meggatolna abban, hogy otthagyjon...