Csak én látom úgy, elég könnyen odadobjátok a kérdezőknek, hogy váljon el?

Szerintem ez híven tükrözi a mai kapcsolatokat is. Ha valami nem megy, azt dobjuk el, még véletlenül se próbáljuk megjavítani. És itt most természetesen én sem bántalmazó kapcsolatra, vagy olyan kirívó dologra gondolok, amikor tényleg menekülni kell a másiktól.

A kedvencem az volt, amikor egy problémás párkapcsolathoz odaírtam a nagyszüleim példáját. Ösztönözni próbáltam a kérdezőt arra, hogy kommunikáljanak, beszéljék meg, mert igazából olyan dologról beszélünk, ami megoldható. A nagyszüleim 60 évet töltöttek együtt, boldogan, szeretetben és az utolsó pillanatig fogták egymás kezét, pedig nem ők döntöttek úgy, hogy egy párt alkotnak. Ők még abban a korban házasodtak, amikor a szülők adták össze őket a "gyerekek" véleményének megkérdezése nélkül. A nagymamám kendőzetlenül mesélt arról mennyire nem akart hozzámenni a nagypapámhoz, mennyire gyűlölte az egész szituációt és mennyire sokat segített, hogy a nagypapám nem kényszerítette rá, hogy az esküvő után azonnal egy ágyban aludjanak, egyáltalán elhálják a nászt. Szépen lassan közeledtek egymáshoz, hónapok teltek el mire végre egy ágyban aludtak és a nagyim szerint a papám végtelen türelmébe szeretett bele. Két vadidegen embert tettek egymás mellé, akik képesek voltak együtt működni, dolgozni, élni, családot alapítani és életük végéig jóban rosszban kitartottak egymás mellett. Olyan mély szeretet soha, senkinél nem láttam, mint náluk.

Erre beírta valaki, hogy dehát mivel "erőszakkal" kerültek egymás mellé, a nagyszüleim is biztosan sokkal boldogabbak lettek volna, ha ez nem így történik és szabadon megélhették volna az érzelmeiket mással. Persze. Lehet is benne valami, de nem úgy, hogy ÉN ismertem és láttam őket. Vitáztak ők is, még is mindig ott voltak egymásnak, mindent megtudtak beszélni és javítani. Most miért nem működik ez, amikor az emberek szabad akaratukból mennek hozzá ahhoz, akibe annyira, de annyira szerelmesek? Csak azért, mert a társadalom már elnézőbb a válókkal?

Én azt gondolom azok lehetnek hálásak, akik láttak ilyen példát az életükben, mert azoknak még van fogalmuk arról, hogy kéne. :)

Az meg régen rossz, ha egy kétségbeesett emberke valóban megfogad egy ilyen tanácsot néhány sor alapján.

Azért mert még nem csinálták végig.

A válás rossz.Érzelmileg anyagilag megterhelő.Legalábbis én így éltem meg.

4 évig próbáltam helyrehozni...az ember nem dob csak úgy el mindent még komolyabb problémáknál sem.

Na meg a minek szültél neki...minek jöttél vele össze....azért basszus mert akkor jó volt.De vannak változások...helyzetek emberek változnak.

Én errõl úgy gondolkodom, hogy ezen az oldalon CSAKIS szempontok/vélemények/értelmesen kifejtett érvek érdekelnek és nem azt várom, hogy bárki is döntsön helyettem bármiben. Elég nevetséges az, hogyha a kérdezõ úgy fogalmazott, hogy “csak véleményekre kíváncsi”, illetve arra, hogy “valaki volt-e hasonló helyzetben”, akkoris úgy értelmezik egyes válaszolók, mintha élet döntéseket várnál, amit õk meghoznak helyetted.

Ha a kérdezõ szószerint megkérdi ezt így, akkor megértem az ilyen válaszokat, de ha másra utal a kérdés, pl. csak tanácsokat kért és nem pedig drámai jóslatokat a kapcsolatról, akkor teljesen értelmetlen.

Felõlem bedobhatják ezt, de legalább elõtte fogalmazzák meg az észérveket is és azok alapján vitatkozzunk tovább, jobban megértve egymás álláspontját. Azzal nincs mit kezdenem, ha valaki érvelés nélkül, csak úgy végszóként bedob ilyesmit.