Felfújom a dolgot?

Én főzök minden nap. És sokszor előfordul hogy a párom nem jön haza ebédelni, hanem csak vacsorára eszik a főztömből. Ha szól szól, ha nem nem. Nem áll meg a világ és megsértődni sem szoktam. A többi házimunkát is én csinálom, és nem várok érte se dicséretet se felmagasztalást. Minek is? Ezek nálunk olyan alap dolgok amik szóra sem érdemesek. Én ezt úgy fogom fel, hogy ő ezt úgy hálálja meg ahogy hozzám áll, hogy gondoskodik a kapcsolatunkról, a családunkról és szeret minket.

Én itthonról tudok dolgozni, kötetlen úgymond a munkaidőm, ő viszont rengeteget dolgozik, hogy így élhessünk (értsd. Vállalkozása van, a papírmunka az én reszortom, így szülés után nem kellett pár hónap után bölcsibe adni a kicsit, mert vissza kell mennem dolgozni)

Édes Istenem!!! Mekkora mártír vagy! Főztél a férjednek egy csontlevest! Michelin-csillagot neked, de azonnal!

Szabad perceidben viszont kezdj el gondolkodni azon, hogy a kedves férjem miért nem vágyik a társaságodra.... döbbenni fogsz!