Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyi idő után normális dolog általában összeköltözni?
Két felnőttnek, ha elvileg jól megvannak és a feltételek is adottak (egyik félnek saját, tehermentes ingatlan).
A kérdést az ihlette, hogy már fél éve együtt vagyunk a kedvesemmel így már egyre inkább felmerült a kérdés. A probléma az, hogy van amikor az összeköltözésen úgy látom, hogy belátható időn belül van és van, hogy nekem túl távol ("pár évig még jó így"). Nem akarom sietettni, de szerintem fél-egy év alatt el tudja két felnőtt dönteni, hogy együtt szeretne-e élni a másikkal vagy sem. Komolyan gondolom vele, elmondása szerint ő is velem, de most azzal racionalizál, hogy ez így most jó neki, hogy ki tudja pihenni az előző kapcsolata "fáradalmait" (több, mint egy éve véget ért már), jól érzi most magát. Én is jól érzem magam, csak ilyenkor kissé lelombozó, hogy azért nem jutunk MI egyről a kettőre, mert más szemét volt az egyikünkel.
Ti mit tennétek/javasoltok?
-Várjam ki az egy évet és kérdezzek rá akkor, hátha csak bizonytalan még?
-Mondjam neki, hogy "egy évesen" én már összeköltözésen, ha egyszer jól meg vagyunk, többet nem fogok várni?
-Lehetünk így, de akkor ne lepődök meg, ha nem veszem komolyan a kapcsolatot (együtt élés, házasság, család) csak el leszek benne én is. (ne értsétek félre, szeretném, csak elvész a lelkesedés, ha sokáig csak húzzuk)
Előre köszi a válaszokat és bocs, ha hosszú lett.
Mi fél éve vagyunk együtt és pont tegnap beszéltük, hogy össze kéne költözni, és mi jöhetne szóba, mint lehetőség. Leginkább azért, mert mindketten komolyan tervezünk, és ha valami oknál fogva mégse tudunk együtt élni, akkor ez derüljön ki, ne vegyük el egymás idejét a család alapítástól, stb. Mi mondjuk 30 körül vagyunk.
Szerintem a te párod hülyít, csak szerelmes vagy és nem akarod meglátni.
Nekem ez nagyon hárításnak tűnik. Engem ez a "jól érzem most így magam" kijelentés gondolkodtatna el. Ok, örülök neki, de addig meg te maradsz a bizonytalanságban, vársz rá, aztán, ki tudja, hogy mi lesz a vége? Kiéli magát, aztán, ha nem alakul jobb, akkor mégis mehet együtt? Nem huhogni akarok, csak utálom, amikor az exet hozzák fel oknak, ha valamit nem akarnak és ezzel terelnek. Nem azt mondom, hogy biztos ő is ilyen, de volt már szerencsém nem egy ilyet látni.
Mennyi idősek vagytok?
Csatlakozom a többiekhez, egyetértek abban, hogy ez alapján amit leírtál, nem annyira tervez komolyan.
Aki össze akar költözni, a másikkal akar élni, az nem fogja tologatni a kérdést beláthatatlan ideig. Mi nagyjából egy hete ismertük egymást a férjemmel, amikor összecuccoltunk, ennek már négy éve, lassan babatervezős időszakba lépünk.
És most ne érts félre, nem azt mondom, hogy mindenki egy hét után költözzön össze, meg őszintén vallom, hogy nincs olyan, mikortól "normális" összeköltözni, mert ez mindenkinek a maga döntése, ahogy érzitek. Ha egy hét, akkor egy hét, ha öt év akkor öt év. Kinek mi. Viszont nálatok nekem is ezzel van a bajom, hogy "jó most ez így" neki, és még egy év után is az exére utalgat vissza. Mintha még mindig a múltban élne, és nem akarna/tudna veled a jövőre koncentrálni- ami ha így van, szomorú, és nagyon sajnálom őt, de akkor ezek szerint még mindig nincs teljesen túl az exén. Ennyi idő után, új pár mellett nem kellene ilyen mértékben előjönnie az ex-témának, szerintem. Néha-néha felemlegetni még oké, de hogy ilyen súlyú döntéseket ilyen nagy mértékben befolyásoljon, az ne is haragudj, de messze nem a "túl van rajta" kategória.
Esetedben a harmadik opciót javasolnám, ne vedd túl komolyan, mert a végén te fogsz sérülni. Aztán legfeljebb pozitívan csalódsz.
"1,5-2 évig lennél távkapcsolatban?"
Ki beszélt távkapcsolatról?! Úgy látom nem ismered a távkapcsolat fogalmát...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!