Normális dolog, hogy nincs szükségem barátokra?

Nagyon szeretek ismerkedni, de csak randizás szintjén, a barátkozás nem nagyon érdekel. Vannak barátaim(lányok, pasik előbb-utóbb mindig többet akartak), de egyszerűen ha ők nem keresnének, nekem ritkán lenne szükségem arra, hogy beszéljek velük. Nem igénylem, hogy minden bajom-bánatomat egyből kiontsam magamból valakinek. És a lányokkal az is gond, hogy csak magukról szeretnek beszélni - ha már én kezdem mondani a dolgaimat, oda se figyelnek. Persze tudom, hogy vannak ez alól kivételek is, pl én is inkább hallgatóság vagyok nekik, de pont azért, mert tudom, hogy önzőek és nemis érdekli őket a másik, csak kell egy lelki szemetesláda, akivel ki tudják beszélni a pasijukat :D

Ellenben randizgatni nagyon szeretek, vagy ha kapcsolatban vagyok épp, akkor azt, mert a fiúkkal tényleg úgy lehet beszélgetni, hogy őszintén érdeklem őket és ők is engem. Meg velük lehet mást is csinálni..:)

A többi szabadidőmben pedig tanulok, sportolok, néha hétvégén eljárok a barátnőimmel is valamerre, de igazából én szeretek egyedül lenni és mindig nagyon jól fel is találom magam így(vagy ugyebár barátommal, ha van).

Más is van így ezzel?

21L