Van két szokás mifelénk, amik általában idegenek a magyar lányok számára, miért?

Az elsőt minden civilizált ember ismeri, de a másik mit jelent? Ha a szüleid és a testvéreid vendégségbe jönnek és nem minden nap nálunk lebzselek, őket is megkínálom, tehát ez még az első pont.

Rájuk főzni azonban nem fogok, és minden pénzem arra költeni hogy őket etessem, szintén nem fogom.

Nálunk meg az a szabály, hogy mivel mindketten 8 órában dolgozunk, felváltva főzünk. Kár, hogy a magyar pasik számára ez a szokás ismeretlen.

1. Megkínálhatja őket a férfi is, mindegy, csak valamelyik vendéglátó.

2. Ha ez nem csak a te szüleidre, hanem a lány családjára is vonatkozik, akkor teljesen rendben van.

A mi családunkban is ez volt a szokás, pedig tudtommal magyarok vagyunk mi is mindkét ágon.

31/f

Az első pont elég egyértelmű, nem hiszem, hogy ez bárkinek ismeretlen lenne. Ha valakit vendégségbe jön hozzánk, legalább ropi és valami üdítő biztosan kéznél van, ha nagy sütés-főzés előtte nem is zajlik.

Ha a családom/családja bármelyik tagja annyira csóró, hogy nincs ételre pénze, természetesen támogatom annyira, hogy ne haljon éhen, de ingyenélőként eltartani a saját anyámat sem fogom.

Megindokolni nem tudom. Kulturális eltérések, azt hiszem. Város-falu különbségei talán.

Az utóbbi max rövid távon működik.

Tapasztalat.

A férjem is támogatta anyóst, meg az ingyenélő pasiját.

Összevesztünk, és kihirdettük a különkasszát, de mindent feleztünk: számlák, tisztítószerek, bevásárlás...

Két hét után a férjem belenyúlt a tartalékpénzbe. Mondván, annak a fele az övé. Három hónap múlva, mikor a tartalékot is anyós életvitelének támogatásába tolta, elkezdett kölcsönkérni tőlem.

Végül leesett neki is, hogy lyukas korsóba tölti a vizet.

Azta, #8, nem semmi!

Az elsőre: némi gyümölcs, innivaló, keksz stb nálunk is van ilyen esetekre, mert ha hétköznap kitalálja valakii hogy jön este, nem feltétlen fogok 8.5 óra munka után nekiállni főzőcskézni.

Második : nyilván ha önhibáján kívül valamelyikünk családtagja nehéz helyzetben lenne, támogatnám: vennék élelmiszert, akár ruhát, befizetném a csekkeket. Konkrétan 25-30 ezreket nem nyomnék senki kezébe. Ha csak azért áll rosszul, mert nincs kedve gyárban dolgozni más lehetőség meg nem nagyon van, akkor kb így járt. Én is 17 éves korom óta dolgozom, volt ott is gyár és 12 óra szórólapozás, de egy percig nem sírtam a kényelmen ha arról volt szó hogy éhen halok-e. Mondjuk szerencsére ezt párom is így látja