Mik a magyar vendéglátási szokások?

Mikor Szabolcsba megyünk rokonokhoz, akkor így megy:

- Szevasztok, megjöttünk.

Puszi mindenki - mindenkinek, jobbról, balról.

- Há, végre meggyüttetek! Hó' vaótatok ilyen soká? Má' egészen kihűtt a káposzta! Minden rendben vaót az úton?

- Rendbe' hát! Hé, Sanyi bátyja, egészség? Magdi nénje, hogy tetszik lenni?

- Ha a bajokat nem számítjuk, akkor minden oké!

Tálca kerül elő, pohárkákkal.

- Ki vezet? Egy kis pálinka biztos jól fog esni! Ez itt alma, amaz szilva, nemrég főztem, jó karcos.

- Anya vezetsz, ugye Édesem?

- Na, jellemző, majd én vezetek, de azért ésszel Apa, még Julisékhoz, Marisékhoz is el kell mennünk! Tudod, tavaly is, hogy megszédültél.

- Hát akkor, Isten - Isten - tarkóra csapjuk az itókát.

- No, kerűjjünk bejjebb, asszony, melegítsd a káposztát!

Isteni szabolcsi töltött káposzta, káposztás paszulyleves kerül az asztalra, húsleves, leveshús, paprikás csirke, nokedli, uborkasaláta. Sütemény a pulyáknak.

- No, szedjetek már! Olyan kehesek vagytok ti pestiek! Iszunk még egy kupicát ecsém?

- Igyunk, Tibi bátyám, legalább tudjunk mitől vagyunk rosszul.

- Há' mi a helyzet, ott fönt, nagyfaluba'

- Ááá' csak hazudoznak a politikusok.

- Ammá, igaz. De hallod - e, Juli nénéd meghótt a' ősszel.

- Isten nyugosztalja, nem volt már fiatal.

- Nagyon ivott az ura - teszi hozzá Teri nénje.

Idővel felbomlik a népség, az asszonyok egy külön szobába vonulnak pletykálni, csevegni, a férfiak is külön, ahol "komoly" dolgok kerülnek szóba, politika, közélet, botrány.

- Áá, asszem, má' ne megyünk a Julisékho', Édesem, menjetek, én itt maradok Tibiékné'.

- Aludjatok itt ecsém, majd holnap is lesz nap. Igyunk még egyet! Asszony, menj már as le a pincébe boré'!

Kb. így.