Miért fontosabb a párunk mint a szüleink amikor a párunk elhagyhat a szüleink általában mindig mellettünk marad?

Anyám lénye a párom egyetlen lélegzetvételével sem ér fel!

(Vannak szörnyű emberek...szülőkben' is.)

Nem mindegy, hogy épp random pár hónapos kapcsolat, vagy hosszú távú, komoly kapcsolat.

Utóbbi esetében a leggyakoribb forgatókönyv, hogy ti egy család lesztek: a párod, és a gyerekeitek. Ezért lesz fontosabb a párod, mint a szülő, mert már ő a legszorosabb kapcsolat. Egész addig, amíg az első gyerek megfogan: onnantól kezdve meg az a normális, ha ő lesz mindig egy picit előrébb, mint bárki más.

Illetve még egy ok: mindig az a kapcsolat fontosabb, amibe több energiát fektetünk. Normális esetben ez a párkapcsolatod. Kemény munkával lesz jó hosszú évekig. A szüleiddel a kapcsolat vagy jó, és akkor azért nem kell állandóan dolgozni rajta. Tudod, hogy mindig ott vannak, bármikor fordulhatsz hozzájuk. Vagy rossz, és akkor leváltál róluk felnőtt korban.

25 évesen veszítettem el édesanyámat, az egyetlen szülőmet. A párom segített átvészelni, aki 24 évesen az anyukáját, 17 évesen az apukáját veszítette el.

Nem maradnak mindig velünk. Olyan önzetlen és mindent elnéző szeretetet senkitől sem kaphatsz, mint a szüleidtől. Ez a kapcsolat elbírja azt, hogy a párodat fontosabbnak tartsd. És olyan kapcsolatot próbálj teremteni, ami életben tart, ha ők már nem lesznek.

Nem lesznek mindig mellettünk a szüleink, ez az élet rendje, és ideális esetben ők hamarabb távoznak az életből, mint mi, és akinek gyereke van, nem szeretné átélni a gyereke halálát, és előbb akar távozni. Akkor pedig mikor már a szülő nem lesz, egy jó társ kincset ér.

A szüleink is "elhagyták" a szüleiket, hogy a párjukkal éljenek, és így tovább.

És ahogy valaki fentebb írta, nem minden szülő jó szülő. Nálunk ez úgy van, hogy bár vannak, amiket a szüleimnek köszönhetek, mégsem akarnék már együtt élni velük, mert úgy az őrületbe kergetjük egymást, jobb külön, és jobb, hogy nem a szomszédban vagyunk, hanem van egy kis távolság.

A páromat én választom. Minden szempontból olyan ami nekem jó.

A szüleim szeretnek, mert a gyerekük vagyok, támogatnak és elindítanak az életben, de amúgy nem értünk egyet sok mindenben, máshogy gondolkozunk.

Szóval hálás vagyok, kifejezetten jóban is vagyok a szüleimmel, segítek is amiben tudok, de ez nem ér fel a 6 éves kapcsolatokban lévő barátsággal, szerelemmel.

Szülők pedig nincsenek velünk mindig.

1. Optimális esetben az életed nagy részét a pároddal éled le.

2. Nem minden szülő jó.

22/N