Normális, ha nőként ennyire nem érdekelnek a külsőségek?

Elég sok nehézségen túl vagyok az életben, az egészségem sincs rendben, így kb átértékelődött nálam minden, és a külsőm került az utolsó helyre.

Holnap megint le kell futnom sajnos a kezelőorvos-bőrgyógyász (ha pechem van, akkor sebészet és onkológia) kört, holott nyáron már túl voltam egyszer ezen.

Szóval, most ott tartok, hogy az utolsó, amibe pénzt ölnék, az a külsőm. Az egészségembe viszont bármennyit.

Odafigyelek magamra, minden nap zuhanyzom, hetente 3 szor hajat mosok, ápolom a bőröm, minden nap tiszta ruhát veszek fel.

Sminkelni nem nagyon szoktam (BB+szempillaspirál), alapozót, púdert nem viselne el a bőröm, beletelt egy kis időbe megtalálni azt a két fenti terméket, ami nem árt.

A ruhák nem igazán érdekelnek, ritkán veszek valamit, csak ha szükségem van rá, és igyekszem olcsón kihozni.

Két kezemben el tudnám vinni az összes holmim, annyi van.

Fodrászhoz nem járok (derék alá ér, megigazítani én is meg tudom), kozmetikusra nincs szükségem.

Illetve higéniás termékekre (sampon, balzsam, tusfürdő) sem szoktam vagyonokat költeni.

Más dolgokra (könyvek, régebben festőeszközök) áldozok szívesen, ha épp van miből.

Perpillanat van kapcsolatom, de már időtlen idők óta együtt vagyunk, így ismert meg. Mégis mindig rendszeresen megkapom egyes jóakaróktól, hogy ráébred és el fog hagyni, mert igénytelen vagyok.

Holott szerintem nem, csak van egy fontossági sorrend, és ennyi.

24n