Veled szokott úgy lenni, hogy idővel felértékelődnek azok a kapcsolatok, amikre kissé rossz szemmel tekintettél korábban? Felszínes lennék?

Ezért nem a külsőségekből ítélkezem.

Legnagyobb hazugság lenne önmagam számára, ha csak szép és vonzó emberekkel ismerkednék. Az élet amúgy is már megtanított erre, tehát ilyen nincs. Csak aki tapasztalatlan vagy fiatal (egy és ugyanaz) hiheti, hogy ami szép az jó is. :))

Egyáltalán nem felszínesség, de kicsit talán kegyetlenség.

Feltételezem ő továbbra is mashogy érez irántad és még él benne a remény, amit minden egyes beszélgetésetek csak táplál.

Nem egyenlő alapokon és érzelmen nyugszik a baráti kapcsolatotok.

Lenézni valakit, mert nem olyan vonzó?

Azért ez mi, ha nem felszínesség. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik nem vonzók, de nem nézem le őket sem, sőt, sokukat becsülöm nagyra, és tisztelem.

Olyan volt, hogy összejöttem egy izompacsirtával, de az éjszaka után rájöttem, hogy még jó, hogy nem feküdtem le vele, mert annyi esze sincs, mint egy marék lepkének, és kergetett a telefonhívásaival, szüleimmel üldöztettem el szegényt, mert nem értett egy nemből. Aztán volt olyan is, hogy egy kis alkohol hatására csókolóztam egy haverommal, aki folytatta volna ezt kapcsolat formájában, de nekem nem tetszett, nem vonzódtam hozzá, őszintén elmondtam ezt neki. A barátságát elveszítettem, de hogy valaha is lenézzem azért, mert kiálló, csúnya, kapa fogai vannak? Soha. Egy hatalmas arc, és kiváló mérnök, amely pályára én alkalmatlan lennék.

A legjobb ismerőseimhez egyébként valóban pont nem vonzódom, de hogy lenézném őket?

Nem tudom hány éves vagy, de jó, hogy vannak ilyen gondolataid, mert lehet, épp most kezded el felfedezni, hogy mitől lesz egy ember valóban értékes személy. Csak így tovább.

A párodat azért úgy válaszd meg, hogy egyszerre legyen számodra kívül is és belül is vonzó.

Csak a kíváncsiság kedvéért: hány éves vagy?

31/N

Oké. Igen, néha az ember kicsit hosszabb ideig emészti meg, hogy egy adott ember milyen benyomást is tett rá, hová is tegye őt a szívébe, milyen viszonynak is örülne vele a legjobban. Ezt nem tudjuk mindig. Én tiniként nagyon nem tudtam, most 30-asként sem tudom mindig azonnal. Ez normális dolog. Kicsit dolgozod fel az élményeket, amik hozzá kapcsolódnak, s van, mikor elmélyül benned az a sok hatás, ami tőle ért. Főleg, hogyha voltak hatások.. Merhogy vannak emberek, akikkel csak úgy nyom nélkül beszélgetünk, ismerkedünk, mert nincs a személyiségüknek mélysége, és van, akit meg ahogy fokozatosan ismersz meg egyre jobban, egyre jobban kedveled őt. És ilyenekből van néha az, hogy még előbb-utóbb akár szerelem is kialakul. Sok ilyen van, régen még több volt.

Ez igaziból normális dolog.