Melyiket gondoljátok a helyes döntésnek?

A gyednek van felső határa, ekkora fizetésnél ez már mindegy.

Ha nem vagy hajlandó otthon maradni egy csecsemővel mi a francnak szülnél?Csak mert így szokás?Ne is szülj.

Amelyik nekik jobb.

Egy baráti házaspárnál pl az apuka maradt otthon mindkét gyerekükkel, mert az anya sokkal jobban keresett (a kérdésben szereplő különbségnek a többszöröse volt náluk)

Mindenki túlélte :D

Van egy jó hírem: a párkapcsolatodban, ami CSAK kétszemélyes játék, senki másnak semmi köze hozzá, nyugodtan megvalósíthatod azt, amit Északon az emberek. Ha a párod ebbe belemegy, nyugodtan meg tudjátok csinálni, hisz senkinek semmi köze ehhez, hogy ti hogyan osztjátok meg a munkát. Egyre több családbarát munkahely van Magyarországon a mamákat érintve, és az apának is joga van elmenni babázni az országunkban, a többivel nem kell törődnöd.

Igen, ez sokaknak nagyon szokatlan, hisz itt más a tradíció, de mit számít ez?

Nem tudod megváltoztatni a gondolkodásukat, csak a saját kis privát szférádat. Párod partner a gyed átvállalásában, megosztásában?

Amúgy előre én sem tudtam kicsit sem elképzelni, hogy milyen anyukának lenni, és hidd el, kicsit változni fognak majd a dolgok benned miután szülsz, mert annyira VALÓSÁGOS ott az az egész, a helyzet megélése az éjszakázásokkal, a legutolsó kis puki-kaki gonddal az elején, az aggodalommal, a kialvatlansággal, egy gátsebbel, a begyulladt mellekkel. Ne legyen, de a valóság azért ez ám. De külföldön is ezzel együtt a nők mennek vissza hat hét után dolgozni, ott a nanny, (Francia o. pl.) vagy Németországban már terhesen beiratják a bébit a bölcsibe, olyan 10 hóanposan mennek pl. orvosoknál.

Nem tök mindegy, hogy it tki mit mond?

Nem a te férjeddel élsz együtt? Annyira mindegy, hogy mi itt hogy oldanánk meg, nálad csakis a te férjed véleménye az, amit számításba tudsz venni. Tekintve, hogy a párkapcsolat kettőtökről szól, nem a köznépről...

Szóval a válasz:

Te esetedben, ha a kedves férjed otthon akar maradni, akkor maradjon ő. Ha nem aka, akkor maradj te. Nem halsz bele te sem, ha mondjuk otthonról dolgozol majd később egy ideig, részmunkaidőben, ahogy más is írta már.

HA az én párom nem akarna ilyen szerepet vállalni, biztos, hogy nem erőszakolnám rá, mert csak rossz vége lenne. Ha viszont szívesen vállalná, akkor nincs ebből gond.

És itt most tök midnegy az anyagi része, mert elég jól álltok hozzá, hogy meg tudjátok oldani.

Ja és nem is tudom hirtelen, melyik filmben volt, amiben a nő alapított egy sikeres startup-ot, állandóan dolgozott, és a férj maradt otthon a gyerekével, feladva a munkáját. A férfi végül ott kereste a férfi mivoltának köthető életét, ahol nyilván nem kellett volna az egésznapos "otthon a gyerekkel" szerep közben, és megcsalta a feleségét.

Ezt most nem ezért írom, hoyg te is így járhatsz, csak hogy ha valami ennyire távol áll egy személytől hajlamos ő is úgy érezni, hogy feladja önmagát.

Te nyilván a munkádat sajnálod, magánvéleméynem, hoyg 1-2 évet ki lehet azért bírni, és azért tudzs találni szellemi foglalatosságot a gyerek mellett is.

De ez már én vagyok, rá a mondanivalóm első fele vonatkozik. (Mint mondtam, az én és a köz véleménye tök mindegy a te életedre vonatkoztatva- a lényeg a ti gondolkodásotok és hozzáállásotok ehhez.)

Nekem olyan érzésem van, hogy az anyuka úgy képzelte, csak kinyomja magából a gyereket, aztán majd apuka intézi.

Ezt a gyermekvállalás előtt kellett volna letisztázni........

Az anya maradjon otthon!!