Lehet barátság egy olyan kapcsolatból, ami nem annak indult?

Velem is ez történt... A pasi barátznába rakott. Én nem tudom megjátszani magam, az érzéseimet. Egy ideig haverkodtunk, de ez talán két hétig ment, aztán az első alkalommal, mikor úgy láttam, hogy másoknak hogy udvarolgat, sírtam. Ő azt hitte, minden rendben, hiszen megbeszéltük, hogy barátok leszünk, ő jól végezte a dolgát, nincs lelkiismeret furdalása, hogy úgy mondta ki, hogy szeret, hogy az egyáltalán nem is volt igaz. Brad Pitt is megirigyelte volna azt a színészi alakítást. Aztán egyszer hopp, bejelentette, hogy nem érez semmit, de úgy, hogy előtte nap még azt mondta, szeret, és mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen, és úgy is viselkedett...

Néha azt érzem, hogy hiába idősebb tőlem valaki, nem jelent semmit. Nincs elintézve a dolog azzal egyáltalán, hogy örüljek, amiért bevallotta, és nem csalt meg. Jóhogynem kitüntetést érdemel, amiért elémállt. Nem volt időben, ahogy azt képzelte. Akkor lett volna időben, ha soha nem mondja, és érezteti, hogy úgy van.

Sokszor megtörtént velem is, hogy akivel randiztam, nem tetszett valamiért, de volt, akinek adtam második, harmadik randit, hátha, de többet nem. Nem engedtem soha olyannak csókot, vagy hogy megérintsen, akire nem vágytam. Soha az életben nem mondtam azt senkinek, hogy szerelmes vagyok belé, mikor nem éreztem úgy. Se undorom, se képem nem lett volna ehhez. Számomra teljes mértékben érthetetlen az ilyen.

Azt gondolom, aki mások komoly érzéseivel így játszadozik, az nem felnőtt ember. Sokszor elhittem sokmindent, amit nem kellett volna, és képes voltam még a totális vége után is álmodozni, sírni olyan után, aki nem érdemel meg.

Az egész az önbecsülésről szól. Ennyit érünk e magunk szerint, és magunknak, hogy egy darab húsnak engedjük magunkat láttatni? Hogy olyan könnyen odaadjuk magunkat? Akinek kellesz, az várni fog, az harcolni fog, nem fog átverni, és kiszállni.

Én az egyik kollégámmal vagyok így. Nem történt köztünk semmi, de érezhető volt valami megfoghatatlan kapocs köztünk. Végül tisztáztuk, hogy közvetlen kollégák lévén, nem lesz ebből semmi. Főleg hogy neki párja volt akkor. Eltelt azóta 3 év, mindkettőnknek új párja van a beszélgetésünk óta és soha többé nem került szóba a kettőnk dolga, de az a kapocs érezhetően megmaradt.

Kicsit hülye érzés, de olyan mintha a munkámban ő lenne a férfi mellettem, míg itthon a párom, pedig nincs köztünk semmi. Tudunk örülni egymás kapcsolatának, sikereinek, de látható mindkettőnkön azt gondolom, ha a másik "szintet lép". Pl. furán viselkedett, amikor megtudta, hogy közös lakást veszünk a párommal. Félretesszük ezeket és megyünk tovább, de nem egyszerű helyzet ez. Szabadidőmben biztos nem lógnék vele, ahogy mással sem, akivel nem jött össze.