Ti mennyire toleráljátok, ha a párotok karrierista/munkamániás/maximalista lenne?

#6-os:

Egyetértek veled, de gondolom még nincs gyereked.

Vadász vagyok, most már 7 éve, annyi nőm volt, hogy megszámolni nem tudom már.

Sajnos tapasztalat, hogy a hasonszőrű nők is ugyan ebben a cipőben járnak, majd 40 évesen jaj kellene már gyerek...

Az esetek 99%-ban már nem jön be, így van egzisztencia, kocsi, lakás, esetleg dugópajti, ám sem szeretet, sem család, sem gyerekek...

Volt olyan nő ismerősöm aki a végén halálba itta magát, annyira egyedül érezte magát a végére. 43 éves volt.

Nekem nem is kell gyerek soha megmondom őszintén,mert élni szeretek és nem lekötni magam 20-30 évre amit meg se élek valszeg ilyen életmóddal.

Plusz nem akarom,hogy majd a gyerek ezt kérdezze: ,,Anya ez a bácsi ki neked?"

Mert ez lenne a sorsa két üzleti út között amikor hazamegyek.

De teljesen igazad van 11-es tényleg.

Nő többet veszíthet az biztos.

#10

Épp ez az, nekem nem számít sikernek, ha valaki sokat keres.

Azt se írtam, hogy ki kellene tűnni.

Én sikeresnek érzem magam. Imádom a munkámat, az a hobbim, teljesen belefeledkezek napközben, aztán 4 órakor lehúzzuk a rolót és indulok haza.

Valóban, nem leszek soha milliárdos vele. És? Nem is volt soha a céljaim között. Inkább szeretném élvezni a munkám, és nem belegebedni, hanem együtt lenni azokkal, akiket szeretek - nagyrészt ugyebár a párommal, meg hát mellette azért még van családom, barátaim, szeretem, ha tudok időt tölteni velük.

Számomra ez jelenti a sikert, nem az, hogy nagyobb pénzkupacon kotlok, miközben elvisz a szívroham fiatalon, amiért halálra hajtottam magam.

Plusz a leendő gyerekem gyerekkorát se akarom úgy elcseszni, ahogy apám tette az enyémmel.

Ameddig a karrier, a pénz az életcélok megvalósításának, a szabadság biztosításának >eszköze<, addig rendben van. Amikor a karrier, a pénz lesz maga a cél, az már nem fér bele.

Talán érthető a különbség.

Bizonyos ponton túl nem kéne.

Büszke lennék rá, de ne menjen a kapcsolatunkra rá. Jó dolog a pénz, imádom, de az emlékek, együtt töltött idő sokkal többet jelent. Nem gondolom úgy,hogy a munkában kéne töltenünk az időnk nagy részét, inkább a családdal, szeretteinkkel.

Hány olyan család van, akik piszok gazdagok, minden tökéletes.Csak épp semmilyen viszonyban nem állnak egymással, a gyerekek jobban kötődnek az au-pairhez, mint a saját szüleikhez. A házastársak meg elhidegeültek egymástól.

Nem ér annyit a pénz.