Mi az a "szint", a férfiak szemében, mikor a nő már valamit letett az asztalra, de még nem karrierista? Hol van meg az egyensúly?

Nekem nincsen ilyen komoly listám.

Szerintem akkor tett le valaki valamit az asztalra, ha képes teljesen egyedül megélni (tehát lakás, albérlet, és a havi költségek gond nélkül megvannak), és mellette jut neki valami ha el akar menni nyaralni, szórakozni.

30 felett szerintem kb ezt várom egy nőtől, esetleg annyit tennék még hozzá, hogy olyan munkája legyen amit szeret. Ez nem csak a pénzről szól, hanem a mindennapokról, hogy ne gyomorgörccsel menjen dolgozni, és ne úgy jöjjön haza hogy menten felvágja az ereit.

Nőként válaszolok, mert lázadó vagyok.

Szerintem akkor válik valaki karrieristává, amikor az egész élete a munka körül forog. Egyszerűen semmi sem érdekli. Sem egy színházi előadás, koncert, összebújás, közös nyaralás, háziállat, gyerek, csak kizárólag a karrier.

21/L

#3

Nem. A legtöbb esetben nem így van, hanem inkább úgy hogy a kisebbségi komplexussal küzdő nők így próbálnak felülkerekedni az "ellenségen", és teljesíteni a nemzeti feminialista párt követelményeit, valamint símogatni a kis egojukat, miután facebookon megtették azzal hogy kitették a "jócsaj" képeiket és elég likeot kaptak rá :D

"A legtöbb esetben az a szint, hogy tartsa el magát, de ne keressen többet és ne legyen sikeresebb, mint a pasi, mert az már bántja a kis egójukat, és rögtön karrierista leszel."

Sajnos sok éve nem találkoztam olyan nővel, aki megközelítőleg is annyit keres, mint én.

De régebben volt ilyen. Sosem bántotta az egómat, nekem is megvolt mindenem, nem volt gond befizetni a nyaralásba, stb, de az ő fizetéséhez nem értem fel. Mégis inkább jónak találtam a helyzetet, lehetett tervezni, megvoltak az anyagi lehetőségeink, hogy megvalósítsuk, amit szeretnénk.

Engem nagyon nem zavarna, ha többet keresne, bár ehhez talán az is kell, hogy én is letettem valamit arra a bizonyos asztalra, én sem minimálbért keresek.