Ti járnátok olyan fiúval, aki karrierista, stréber, magánéletét az iskola, munka, edzések mögé helyezi abba a heti 2-3 óra szabad idejébe?

Nos, én vagyok a lány. Sokkal odaadóbb fiúra van szükségem (persze én viszonzom, mert szeretek adni!), de egyszerűen az életénk az egyik sarkába vagyok dobva. Egy hónapja elhívtam egy koncertre, mert jött az alkalom, hogy ilyen tudtam jegyet szerezn. Buli lett volna, de nem, vizsgafelkészitése lesz. A vizsga decemberben lesz, és lenne később is felkészítés, de akkor "nem lenne elég ideje felkészülni". Ez csak egy eset. Mindig a sulija miatt vannak a közös programok félredobva. Vagy ha nem a suli, akkor a munka. 1-1x edzést kihagyja a talik miatt, de akkor is napokig hallgatom h micsooooda áldozatot hozott értem. 4 hónapja járunk, szinte a kapcsolat nem áll semmiből, 2x voltunk értelmes programon, egyébként meg csak egy plázában egy padon smacizunk, semmi tartalmas (oké, ilyen is kell, de mindig?!). Mindig a sírást hallgatom h a suli, a suli, a suli. Örülök, hogy szorgalmas és nem veszi félvállról a jövőjét, de miert nem tud ellazulni??!!! Többször próbáltuk megbeszelni, de nem valtozott semmit. Csütörtökön robbant nálam a bomba, mondtam neki h ez a kapcsolat egy nagy rakás sz. Na es most neki áll feljebb, ő érzi magát megbántottnak. Eddig mindig csak nekem kell nyelnem és tűröm, mikor félredobott más dolga miatt. Alig talalkoztunk. Talik se voltak tartalmasak. Sose adott nekem semmit (nem feltetlen anyagiakra gondolok, bár anyagiakban se adott, egyszer nem hívott meg egy italra se, pedig dolgozik, de ez az ő dolga igazabol).

Rajottem h NEM fogok tőle bocsánatot kérni, amiért kibuktam és közöltem vele h ez a kapcsolat egy nagy rakás...!

Ti hogy viszonyulnátok egy ilyen fiúhoz, egy ilyen kapcsolathoz? Ti meg lennétek elégedve ezzel az egésszel? (4 hónapja megy ez)