Ti mennyire toleráljátok, ha a párotok karrierista/munkamániás/maximalista lenne?

Ha tudnám hogy X ideig van ez, amíg pl házat veszünk vagy valami, akkor tolerálom.

De ha több milla van a bankban, van ház,meg minden, akkor nehezen

A hatar nalam ott kezdödik, hogy ugy latom, kartekony hatassal van ra ez a kiegyensulyozatlansag.

Amugy pedig megkerdöjelezem, hogy tud -e megközelitöleg annyi idöt tölteni velem, ami nekem is elegendö es ezt tartalmasan tesszük? Az is egy fontos gondolat, hogy tudom -e tamogatni almai elereseben vagy inkabb akadalyt jelentek szamara. Aztan vannak a prioritasok. Ha ejjel-nappal kutat egy gyogyszer fejleszteseert, ami emberek millioit mentheti meg, akkor teljes szivemböl es erömböl tamogatom es gondoskodnek rola, hogy elharitsam elöle a hetköznapi teendöket, problemakat. Ha azonban azert kell mindig kompromisszumot hoznom es hatterbe szorulnom, hogy boltvezetöhelyettesböl egyszer boltvezetö legyen (vagy akar egy bankfiokvezetöhelyettesböl elörebb lepni, nem a keresetet tartom mercenek), akkor hamarosan megfogalmazodna a kerdes bennem, hogy szamara mit jelentek.

Exem ilyen volt. Ráadásul ő csak céltalanul halmozta a pénzt. Nem akarta ingatlanra költeni, nem akart kocsit, semmit. Az égvilágon semmire nem akarta elkölteni, sem befektetni, csak élvezte, hogy gyűlik a pénze. Éjjel nappal dolgozott, hétvégén is folyamatosan. Meguntam, baromi unalmas volt, semmilyen programunk nem volt, mert az pénzbe kerül, és amúgy is neki dolgoznia kell. Szerintem ő beleőrült ebbe. Évekkel ezelőtt történt ez, azóta is egyedül van, egy tetemes vagyonnal és sz..réhugyé bérel egy kollégium szerű valamit, és dolgozik.

Új páromnál evidens volt, hogy még egyszer nem fogok ehhez asszisztálni.

Én vagyok karrierista de az a masszív fajta.

Éjjel nappal hajtok,dolgozok,ráadásul imádom a szakmám,folyamatosan képzem magam benne.

Én így is nyitok egy lánnyal,ha nem tetszik neki akkor el lehet tolni a bicajt.

Mindig azt mondom ,,magas rezsijű férfi vagyok".

Sokat áldozok fejlődésemre,ruhára,kocsira.

Mindig több és több akarok lenni,ahogy Brian Tracy mondja,sikerösztönöm extrém magas.

Ezért direkt csak olyan nőkkel ismkerkedek akik örülnek ennek,és igényesek is,nem elégszenek meg ami van,hanem szeretik habzsolni az életet.

És tudják ennek az előteremtése rengeteg melóval jár.

Nekem ne szabjon határt SOHA,mert azonnal szakítok,úgy vagyok vele(bocsi nagyképű leszek),hogy kisportolt testem,egzisztenciám,igényességem végett bármikor találok nőt aki el is fogadja ezt.

Én se szabnék neki határt ha karrierista lenne,sőt támogatnám és nem zavarna ha keveset talizunk,mindenben támogatom,céljaiban is.

30F

Sikítva menekülök az ilyen emberektől.

Apám is ilyen volt, még egyszer nem kell olyan ember, aki tönkreteszi a családi életet.

Ráadásul én a pénzt nem tartom fontosnak bizonyos szint felett. Tudjunk megélni, ne kelljen félnünk az éhhaláltól, legyenek fizetve a számlák, aztán kész, ezen túl nekem a pénz nem tud sokat adni, inkább választom azt, hogy legyen időm azokra, akiket szeretek. Ebbe a mentalitásba nekem nem fér bele egy karrierista partner.

Nem könnyű. Nekem az a tapasztalatom hogy a másiknak is ambiciózusnak kell lennie valamilyen szinten, hogy meg tudja egyáltalán érteni a célratörekvő, maximalista életszemléletet. Különben az a fél csak alérendelt lesz és ideig-óráig tűri, hogy nem ő az első a másik életében.

Én ambiciózusnak tartom magam, de még fontosabb a munka-magánélet egyensúlya nekem. Én azt vallom, hogy azt a 8 órát told meg keményen, de utána gondoskodj magadról és a családodról is minőségi idő formájában. Aki non-stop túlórázik... hát őszintén nem attól lesznek a munka hősei. Vagy nagyon rossz az időmenedzsmentjük, vagy felesleges mártirkodást tolnak, vagy képtelenek kiengedni munkát a kezükből és nem tudnak delegálni, nem tudnak segitséget kérni.

Ezt saját bőrömön tapasztaltam meg, igy én az extrém túlórázós munkamániást kerülöm. Úgy is csak az lesz a vége, hogy tönkremennek egészségileg és legszebb éveiket elpocsékolták egy olyan helyen, olyan embereknek, akik nem adják sose vissza a legértékesebbet - az idődet és az egészségedet.

#8

Gyönyörűen leírta.

Annyit hozzátennék a válaszomhoz (#7) hogy természetesen azt nagyon pozitívnak gondolom, ha valaki szereti a munkáját, és odateszi magát, igyekszik, szenvedéllyel csinálja.

A túlórázgatást utálom csak.

Tegye oda magát és csinálja - aztán ha lejár a munkaidő, akkor tegye le a lantot.

#9-es pont ez nem megy ha sikeres akarsz lenni.

Amerikai multi,9 óra eltérés kitalálják,hogy meeting lesz és heti több.

Akkor majd álljon fel?

Nem így műdödik ez,ahogy sokan elképzelik.

Sikeres ember plusszokat vállal,nem csak amit elvárnak tőle,mert ekkor kap fizu emelést,ha kreatív és tud bánni az emberekkel akkor lesz vezető is.

Ha csak megcsinálod a melód akkor egy leszel a sok közül.

Miért tűnnél ki?