Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Undorítónak érzem magam (? ) L
Havonta néhány alkalommal rámjön, hogy undorítónak, szörnynek érzem magam, és még az utcára kimenni is rossz érzés. Belegondolok, hogy biztosan undorodnak az emberek, hogyha véletlenül mellém kell állniuk a metrón, vagy véletlen rám néznek, vagy ne adj isten, súrolom őket a kabátommal.
Igénytelennek érzem magam, holott nem vagyok túlsúlyos, sok időt fordítok a bőrápolásra/hajápolásra (a sminkre pont nem, mivel olyan érzékeny a bőröm, hogy nem nagyon tűri meg), mindig tiszta, ízléses, visszafogott ruhákat veszek fel.
Viszont nem tudok ezen a szemléletemen változtatni. Egészen kiskoromban kezdődött, aztán most, hogy idősödöm (24), egyre erősödik.
Ma is konkrétan méterekre kerültem az embereket, lehet, azt hitték, velük van a baj, holott nem, csak nem akarom....megfertőzni őket magammal.
A visszajelzések szerint nem vagyok csúnya, inkább az az átlagos, akit soha senki nem vesz észre. Mondjuk ez jól is esik (a fentiek miatt)
Gyerekként meg voltam győződve, hogy én nem vagyok lány, de fiú sem, és nem voltam hajlandó bemenni a lányvécébe, mert az én "fajtámnak" miért nincs, kb nemtelennek éreztem magam. Már oviban is.
Minden ovis barátnőmhöz társítottam egy színt (zöld, kék, rózsaszín), és magamnak csak az átlátszót, mert nekem "nincsen színem".
Érdekesmód ezek a gondolatok csak akkor jönnek, ha egyedül vagyok.
Több éve van párom, de nem tud ezekről.
válasza:
válasza:"Jaj hát ezen már régen túl kellett volna lépned ennyi idősen. Mások sem fogadnak majd el, ha Te sem fogadod el magad."
Napi sablon bölcsességünket olvasták, ami egyébként egy marhaság. Folyton azon jönnek ezzel, akik 5 percig nem voltak ilyen helyzetben. Kb mint amikor a drukker jobban csinálná elmondása szerint, mint a focista.
Érdekes történet egyébként, de kérdést igazából nem tettél fel, így hát én kérdezek, ha meg nem haragszol. Évek óta van párod, de nem tud ezekről. Ez nem teljesen normális szerintem. Mármint hol marad a bizalom / őszinteség? Ha elmondanád neki ezt, mit reagálna szerinted?
Nem kötekedésnek szánom, csak elgondolkoztató helyzet. :/
Meglepődne szerintem.
Ugyanis bár jártam terápiára azidő alatt, hogy már együtt vagyunk, de egészen más okból (megerőszakoltak), a mindennapokban neki nem mutatom ki, hogy így érzek, mert nem hiszem, hogy megértené.
Olyankor vannak ilyen érzéseim leginkább, ha egyedül vagyok, ha vele megyek valahová, akkor el tudom fojtani.
válasza:“Több éve van párom, de nem tud ezekről.”
Örülj, hogy NEKED legalább van párod, és ne másokkal foglalkozz, hanem értékeld, hogy másokkal ellentétben Téged szeret valaki. Nyilván nem vagy undorító ha együtt van Veled. Keress pszichológust mert ez beteges.
válasza:A párod szerinted azért van veled mert undorító vagy?
Folytatni kéne a terápiát és azt érzem. Ezen mi nem fogunk tudni segíteni.
Sok sikert a kilábaláshoz!
válasza: válasza:Na az ilyeneket én sem értem b meg. Párod van, aztán ilyen fas zságokon agyalsz. Ha párod van, akkor nem lehetsz annyira undorító. Logika, b meg, logika!
Én aztán tényleg ronda vagyok, soha nem voltam nővel, mindenki elutasított, de ennek ellenére nem undorodom magamtól, és nem agyalok azon, hogy ki milyennek lát. Lexarom, érted? Pedig nekem nincs senkim, aki lefoglaljon. Keress magadnak valami elfoglaltságot, életcélt. És ne itt sajnáltasd magad, mert ilyen kérdések olvasásakor sok ténylegesen ronda és magányos embernek kinyílik a bicska a zsebében!
válasza:Van életcélom, egyetemre járok, dolgozom.
Nem most találtam ki, kb 3 éves korom óta így érzek, vagy legalábbis, amióta emlékszem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!