Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sokszor azért nem működik két különböző típusó ember között a párkapcsolat, mert túlságoson kisajátítóak, önzőek?
Én nem hiszek abban, hogy két embernek hasonlítaniuk kéne. Egy introvertált és extrovertált között simán lehetne egy harmonikus párkapcsolat, hogyha önzetlenek lennének, elfogadnák és szeretnék azt, amit a másik csinál.
De ehez mindenképp az kell, hogy legyen komprumisszum, hogy az introvertáltabb többet eljár ide-oda és az aki extrovertáltabb szeresse meg az otthon eltöltött időtöltéseket. Szerintem az önzés a legnagyobb probléma az egészben és nem az, hogy különböznek, mivel nem lehet tudni, hogy kibe szeretünk bele.
De ennek mi értelme? Minek erőltesse magára az introvertált a kimenőket, amiket személyiségéből adódóan nem fog szeretni, vagy minek unatkozzon otthon az extrovertált?
Nem egyszerűbb szimplán hasonló párt keresni, és akkor nem kell lemondani az alap igényekről?
Egyébként félreértés ne essék, egy kapcsolatban lehet, sőt kell is bizonyos dolgokban változni, a másikhoz igazodni, kompromisszumot kötni.
De az alapvető személyiségjegyek erőltetett megváltoztatását nem tartom jó ötletnek.
Minden kapcsolathoz sok tudatosság lenne szükséges. Sajnos ez nincs meg szinte sehol 😕 ha ugyanolyan igényekkel, hasonló személyiségtípusú emberek jönnek össze, azok is ugyanúgy veszekednek egyfolytában.
Pedig nyilván az lenne az értelmes megoldás gond esetén, ha észérvekkel vitáznának, konszenzusra-kompromisszumra törekednének a párok. Hány ilyet látsz? 🙁
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!