Ti mit gondoltok? Szakítanom kellene?

Elhiszem és tudom hogy ez neki sem valami jó. Tudom, hogy mi tehetünk róla hogy itt tartunk. De van azért, egy másik probléma is. Ez pedig az anyukája. Én úgy látom hogy az anyukája irányítsa és sok mindenben ő dönt. Ami, nagyon nem helyes. Folyamatosan utánunk jön. Ha a barátnőm át is jön hozzánk már 8kor itt kopogtat. Az elején annyira nem is zavart a dolog. De ez számomra nagyon unalmas. Hiába ültem le velük beszélgetni. Ez ami, nagyon zavar. Tudom, ezt is nagyban megoldaná egy elköltözés. De hogyan költözzek el egy olyan emberrel, aki nem képes így változtatni és saját sarkára állni és önálló döntéseket hozni. Igazából nem tud engem befolyásolni, fenyegetni az öngyilkossággal. Én csak szimplán sajnálom. Szellemileg sem valami 100-as úgy ahogy én sem.:D Sajnálom, és sajnálom hogy nincsenek barátai és hogy így kell leélnie az életet. 30 éves és én úgy gondolom hogy 50 évesen és anyukájával fog élni. (Ha még nem találkoztattok ilyen beteges szülővel, akkor nem tudjátok hogy milyen.)

Folyamatosan próbálom ösztönözni, motiválni hogy tegyen az álmaiért/élettért. Kezdjen bele amit, szeret stb... De folyamatosan csak a panaszkodás megy. Mindig próbáltam neki segíteni, de nem foghatom folyamatosan a kezét. Amit, pedig mindig kaptam érte " te semmiben sem segítesz, könnyű mondani stb.." szövegeket.