Miért olyan nehéz az embereknek kommunikálni egymással?

Igazad van, ezek tényleg butácska kérdések, amit fölösleges feltenni.

Én azt látom, hogy olyan kérdések gyűlnek itt, aminél el sem merem elképzelni a kérdés íróját az életben. Sokan nem csak a társas kapcsolataikról kérdeznek, hanem még abszurdabb, amikor saját magukról. Engem hamarabb kiakasztanak az olyan kérdések, amit a kérdező saját magának válaszol meg. A legtöbb “Miért vagyok ilyen, miért érzem ezt?” tipusú kérdéseket idegenek egy anonim oldalról nem tudják megválaszolni.

Tehát ilyenkor azt látom, hogy ilyen embereknek vagy gondolkodni is nehéz, vagy csak ennyire függnek egy netes közösség véleményeitől, hogy minden jelentéktelen kis “problémáikat” kiírják, vagy csak ennyire szeretnek magukról és a kapcsolataikról írkálni, élvezetüket lelik abban, ha neten sokan olvashatják az életüket. Náluk szinte úgy funkciónál ez az oldal, mint egy blog, ahol kiterítik az életüket. Mivel nincsenek jó íráskészségeik, ezért nem indítanak személyes blogot.

Jól látod, egyszerű, nyílt kommunikációval pofonegyszerűen lehet(ne) kezelni szinte mindent.

A nehézségek ok szerintem az önismeret hiánya. A legtöbb ember szinte egyáltalán nem ismeri saját magát. Ugyanúgy, mint másokról, magunkról is kialakítunk valamilyen képet, ami nyilván nem egyezik meg a valódi személyiségünkkel, csak annak egy egyszerűsített, elnagyolt modellje. Aki nem ismeri magát, annak a saját magáról kialakított képe és a valódi személyisége között nagyon jelentős különbségek vannak. Ez azt eredményezi, hogy sem a másoktól kapott visszajelzések, sem a saját (érzelmi) reakciói nem felelnek meg az elvárásainak, mivel az elvárásait az idealizált önképének megfelelően támasztja, a reakciókat viszont a valódi személyiségének megfelelően adja/kapja. Ez szorongáshoz, frusztrációhoz vezet. Az ember pedig minden eszközzel igyekszik elkerülni ezeket a kényelmetlen érzéseket, ezért kifejleszt egy rakás különböző piszkos trükköt: makacsságot, agressziót, hisztit, sértődékenységet, hazugságot stb. És szerintem ez a pocsék párkapcsolati kultúra és a végtelenül szegényes kommunikáció alapvető oka: az ember úgy körbefalazza az idealizált önképét, hogy sem saját magához, sem másokhoz nem jut el soha.